HU/SB 3.20.36
36. VERS
- naikatra te jayati śālini pāda-padmaṁ
- ghnantyā muhuḥ kara-talena patat-pataṅgam
- madhyaṁ viṣīdati bṛhat-stana-bhāra-bhītaṁ
- śānteva dṛṣṭir amalā suśikhā-samūhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; ekatra—egy helyen; te—tiéd; jayati—marad; śālini—ó, szépséges hölgy; pāda-padmam—lótuszlábak; ghnantyāḥ—ütve; muhuḥ—újra és újra; kara-talena—a tenyérrel; patat—pattogva; pataṅgam—a labda; madhyam—derék; viṣīdati—elfárad; bṛhat—teljesen kifejlődött; stana—melleidnek; bhāra—a súllyal; bhītam—megterhelte; śāntā iva—mintha elfáradna; dṛṣṭiḥ—látás; amalā—tiszta; su—gyönyörű; śikhā—hajad; samūhaḥ—tincs.
FORDÍTÁS
Ó, szépséges hölgy! Amikor a pattogó labdát kezeddel újra és újra megütöd, lótuszlábaid nem maradnak egy helyben. Érett melleid súlyától derekad elfárad, s tiszta látásod mintha elhomályosulna. Könyörgünk, fond be gyönyörű hajad!
MAGYARÁZAT
A démonok a leány minden lépésénél gyönyörű mozdulatait figyelték. Ebben a versben telt kebleit, hullámzó haját és mozgását dicsőítik, amint labdázás közben ide-oda lépkedett. Minden mozdulatában női szépségét élvezik, s közben elméjüket a szexuális vágy kavarja fel. Ahogy éjjel a molylepkék a tűz körül repdesnek, s benne lelik halálukat, a démonok a gyönyörű nő labdához hasonló mellei mozgásának esnek áldozatul. A szép nők hullámzó haja szintén kínozza a kéjes démonok szívét.