HU/SB 3.20.5
5. VERS
- tayoḥ saṁvadatoḥ sūta
- pravṛttā hy amalāḥ kathāḥ
- āpo gāṅgā ivāgha-ghnīr
- hareḥ pādāmbujāśrayāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tayoḥ—miközben ők ketten (Maitreya és Vidura); saṁvadatoḥ—beszélgettek; sūta—ó, Sūta; pravṛttāḥ—felmerült; hi—bizonyára; amalāḥ—szeplőtlen; kathāḥ—elbeszélések; āpaḥ—vize; gāṅgāḥ—a Gangesz folyónak; iva—mint; agha-ghnīḥ—elpusztítva minden bűnt; hareḥ—az Úrnak; pāda-ambuja—a lótuszlábak; āśrayāḥ—menedéket keresve.
FORDÍTÁS
Śaunaka Vidura és Maitreya beszélgetéséről kérdezett: Bizonyára sok történet hangzott el az Úr szeplőtlen kedvteléseiről. Az efféle történetek hallgatása éppen olyan, mint fürdőt venni a Gangesz vizében, mert képes megszabadítani az embert bűneinek minden visszahatásától.
MAGYARÁZAT
A Gangesz vize tiszta, hiszen az Úr lótuszlábaitól ered, a Bhagavad-gītā pedig épp olyan, mint a Gangesz vize, mert a Legfelsőbb Úr szájából hangzott el. Így van ez minden történettel, mely az Úr kedvteléseiről vagy transzcendentális tetteinek jellemzőiről szól. Az Úr abszolút, ezért nincs különbség szavai, izzadsága vagy kedvtelései között. A Gangesz vize, az Úr kedvteléseiről szóló elbeszélések és az Úr által kimondott szavak mind abszolút síkon állnak, s bármelyiknél keresünk menedéket, az egyformán áldásos. Śrīla Rūpa Gosvāmī kijelentette, hogy minden, ami Kṛṣṇával kapcsolatos, az transzcendentális. Ha minden cselekedetünket össze tudjuk kapcsolni Kṛṣṇával, akkor nem az anyagi, hanem örökké a lelki síkon állunk.