HU/SB 3.20.52
52. VERS
- tapasā vidyayā yukto
- yogena susamādhinā
- ṛṣīn ṛṣir hṛṣīkeśaḥ
- sasarjābhimatāḥ prajāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tapasā—vezekléssel; vidyayā—imádattal; yuktaḥ—elfoglalva; yogena—az odaadásban rögzített elmével; su-samādhinā—jó meditációval; ṛṣīn—a bölcsek; ṛṣiḥ—az első látó (Brahmā); hṛṣīkeśaḥ—érzékeinek irányítója; sasarja—teremtett; abhimatāḥ—szeretett; prajāḥ—fiak.
FORDÍTÁS
Miután szigorú vezekléseket végzett, imádatot mutatott be, rögzítette elméjét s elmerült az odaadásban, szenvedély nélkül, szabályozott érzékekkel, Brahmā, a magától született élő teremtmény megteremtette a nagy bölcseket, mint szeretett fiait.
MAGYARÁZAT
Az áldozati szertartások az anyagi gyarapodást szolgálják; céljuk más szóval az, hogy megőrizzék a test megfelelő állapotát a lelki tudás művelése érdekében. Ahhoz azonban, hogy valóban szert tegyünk a lelki tudatra, más tulajdonságokra is szükség van, melyek közül a vidyā, a Legfelsőbb Úr imádata, elengedhetetlen. Néha a yoga szót a különféle testhelyzetekre irányuló, az elme összpontosítását segítő tornagyakorlatokkal kapcsolatban használják. A csekély értelmű emberek általában azt tekintik a yoga végső eredményének, amikor a yoga folyamata során az ember különféle testhelyzeteket vesz fel, valójában azonban ezek csak abban segítenek, hogy az elmét a Felsőlélekre rögzítsük. Miután Brahmā olyan lényeket teremtett, akiket az anyagi gyarapodás érdekelt, létrehozta a bölcseket, akik a lelki megvalósításban mutatnak majd példát.