HU/SB 3.20.51
51. VERS
- aho etaj jagat-sraṣṭaḥ
- sukṛtaṁ bata te kṛtam
- pratiṣṭhitāḥ kriyā yasmin
- sākam annam adāma he
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho—ó; etat—ez; jagat-sraṣṭaḥ—ó, univerzum teremtője; sukṛtam—nagyon jó; bata—valóban; te—általad; kṛtam—létrehozott; pratiṣṭhitāḥ—szilárdan megalapoztad; kriyāḥ—minden rituális szertartás; yasmin—amelyben; sākam—ezzel együtt; annam—az áldozati felajánlások; adāma—meg fogjuk osztani; he—ó.
FORDÍTÁS
Így imádkoztak: Ó, univerzum teremtője, boldogok vagyunk! Amit létrehoztál, nagyszerű. Mivel most ebben az emberi formában szilárdan megalapoztad a szertartások végzését, mindannyian kivesszük részünket az áldozati felajánlásokból.
MAGYARÁZAT
Az áldozat fontosságát a Bhagavad-gītā harmadik fejezetének tizedik verse is leírja. Az Úr megerősíti, hogy a teremtés kezdetén Brahmā a szertartásokkal együtt megteremtette a Manukat, s megáldotta őket: „Végezzétek ezeket az áldozati szertartásokat, és így lassanként fel fogtok emelkedni eredeti, önmegvalósított helyzetetekbe, s anyagi boldogságban lesz részetek!” A Brahmā által teremtett élőlények mind feltételekhez kötött lelkek, akik vágynak rá, hogy uralkodjanak az anyagi természet fölött. Az áldozati szertartások célja az, hogy fokozatosan újra felébresszék az élőlényekben a lelki megvalósítást. Ez az élet kezdete ebben az univerzumban. Ezeknek az áldozati szertartásoknak a célja azonban az, hogy elégedetté tegyék a Legfelsőbb Urat. Ha az ember nem okoz örömet a Legfelsőbb Úrnak, azaz ha nem Kṛṣṇa-tudatú, nem lehet boldog sem az anyagi élvezet, sem a lelki megvalósítás tekintetében.