HU/SB 3.21.12
12. VERS
- jāta-harṣo ’patan mūrdhnā
- kṣitau labdha-manorathaḥ
- gīrbhis tv abhyagṛṇāt prīti-
- svabhāvātmā kṛtāñjaliḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jāta-harṣaḥ—természetéből eredően nagyon jókedvű; apatat—leborult; mūrdhnā—fejével; kṣitau—a földön; labdha—elérte; manaḥ-rathaḥ—vágya; gīrbhiḥ—imákkal; tu—és; abhyagṛṇāt—elégedetté tette; prīti-svabhāva-ātmā—akinek szíve természetes módon mindig szeretettel teli; kṛta-añjaliḥ—összetett kezekkel.
FORDÍTÁS
Amikor Kardama Muni valóban meglátta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének személyes formáját, nagyon elégedett volt, mert transzcendentális vágya teljesült ezzel. Fejét a földhöz érintve leborult, hogy felajánlja hódolatát az Úr lótuszlábának. Szívét természetéből adódóan az Isten iránti szeretet töltötte el, s összetett kezekkel imákat zengve tette elégedetté az Urat.
MAGYARÁZAT
A yoga legtökéletesebb szintje az, amikor az ember elérkezik az Úr személyes formájának megvalósításáig. A Bhagavad-gītā hatodik fejezetében, amely a yoga folyamatát írja le, a yoga tökéletességének nevezik az Úr személyes formájának megvalósítását. Az ülőhelyzetek és a folyamat más szabályozó elveinek gyakorlása után az ember végül eléri a samādhi szintjét – elmerülés a Legfelsőbben. A samādhi szintjén részleges formájában, Paramātmāként láthatja meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, úgy, ahogyan van. A hiteles yoga-iratok, például a Patañjali-sūtrák szerint a samādhi, transzcendentális boldogság. A Patañjali könyveiben leírt yoga-rendszer hiteles, míg a modern „yogīk”, akik saját módszereiket hozták létre, anélkül hogy a hiteles forrásokra támaszkodtak volna, egyszerűen csak nevetségesek. Patañjali yoga-rendszerét aṣṭāṅga-yogának nevezik. Az imperszonalisták néha amiatt, hogy monisták, beszennyezik ezt a folyamatot. Patañjali leírja, hogy a lelket transzcendentális elégedettség tölti el, amikor találkozik a Felsőlélekkel s megpillantja Őt. Ha elfogadjuk a Felsőlélek és az egyéni lélek létét, akkor a monizmus imperszonalista elmélete érvényét veszti. Néhány imperszonalista és ürességet hirdető filozófus éppen ezért önkényesen félremagyarázza Patañjali rendszerét, és az egész yoga-folyamatot beszennyezi.
Patañjali szerint, amikor az ember megszabadul minden anyagi vágytól, valódi transzcendentális helyzetébe kerül. Ennek az állapotnak a megvalósítását lelki képességnek nevezik. Az anyagi tettek végzésekor az ember az anyagi természet kötőerőiben cselekszik. Az ilyen emberek vágya az, hogy
- vallásosak legyenek,
- hogy meggazdagodjanak,
- hogy elégedetté tehessék érzékeiket, és végül
- hogy eggyé váljanak a Legfelsőbbel.
A monisták szerint, ha egy yogī a Legfelsőbbel eggyé válva elveszti egyéni létét, akkor a legmagasabb szintet éri el, amit kaivalyának hívnak. Valójában azonban kaivalya az Istenség Személyisége megvalósításának szintje. Annak az egyidejű megértését, hogy a Legfelsőbb Úr teljesen lelki, s hogy az ember a teljes lelki megvalósítást elérve képes megérteni, hogy ki Ő — az Istenség Legfelsőbb Személyisége —, kaivalyának, vagyis Patañjali szóhasználatában a lelki képesség megvalósításának nevezik. Patañjali azt tanítja, hogy amikor valaki megszabadul az anyagi vágyaktól, és szilárd megvalósításra tesz szert az önvalóról és a Legfelsőbb Önvalóról, azt cit-śaktinak nevezik. A teljes lelki megvalósításban jelen van a lelki gyönyör tapasztalása, s ezt a lelki gyönyört a Bhagavad-gītā a legfelsőbb boldogságként írja le, amely meghaladja az anyagi érzékeket. Kétféle transz van, samprajñāta és asamprajñāta, vagyis az elmebeli spekuláció és az önmegvalósítás. A samādhiban, vagyis asamprajñātában az ember lelki érzékei révén megvalósíthatja az Úr lelki formáját. Ez a lelki megvalósítás végső célja.
Patañjali szerint, amikor valaki szilárd, végleges megvalósításra tesz szert az Úr legfelsőbb formáját illetően, akkor elérte a tökéletes szintet, ahogyan Kardama Muni. Ha az ember nem éri el ezt a tökéletes szintet — amely túl van a yoga-rendszer bevezető lépéseinek tökéletességén —, nem beszélhetünk végső megvalósításról. Az aṣṭāṅga-yoga rendszerében nyolcféle tökéletesség van. Aki szert tett ezekre, az könnyebbé tud válni a legkönnyebbnél, nehezebbé a legnehezebbnél, és mindent el tud érni, amit csak akar. De még az sem jelenti a tökéletességet, a végső cél elérését, ha az ember efféle anyagi sikereket ér el a yogában. A végső cél az, amit a vers leír: Kardama Muni megpillantotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét örök formájában. Az odaadó szolgálat a Legfelsőbb Lélek és az egyéni lélek, vagyis a Kṛṣṇa és bhaktái közötti kapcsolattal kezdődik el, s amikor valaki eljutott idáig, többé nem eshet vissza. Aki a yoga-rendszeren keresztül el akarja érni azt a szintet, amikor szemtől szemben láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ám ahhoz vonzódik, hogy valamiféle anyagi képességre tegyen szert, az nem tud tovább fejlődni. Az anyagi élvezetnek, amelyre a csaló yogīk biztatnak, semmi köze a lelki boldogság transzcendentális megvalósításához. A bhakti-yoga igazi bhaktái csak azt az anyagi létminimumot fogadják el, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a testet életben tartsák, s teljes mértékben tartózkodnak minden túlzott anyagi érzéki élvezettől. Minden megpróbáltatást készek vállalni, ha az segíti őket abban, hogy fejlődjenek az Istenség Személyiségének megértésében.