HU/SB 3.21.11
11. VERS
- vinyasta-caraṇāmbhojam
- aṁsa-deśe garutmataḥ
- dṛṣṭvā khe ’vasthitaṁ vakṣaḥ-
- śriyaṁ kaustubha-kandharam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vinyasta—elhelyezve; caraṇa-ambhojam—lótuszlábak; aṁsa-deśe—a vállakon; garutmataḥ—Garuḍának; dṛṣṭvā—látta; khe—a levegőben; avasthitam—állva; vakṣaḥ—mellkasán; śriyam—kedvező jel; kaustubha—a Kaustubha ékkő; kandharam—nyak.
FORDÍTÁS
Arany csíkkal a mellkasán s a híres Kaustubha drágakővel a nyakában állt a levegőben, lótuszlábait Garuḍa vállára helyezve.
MAGYARÁZAT
Ezek a leírások a kilencedik, a tizedik és a tizenegyedik versben az Úr transzcendentális, örök formájáról hiteles védikus magyarázatnak számítanak, s kétségtelenül nem Kardama Muni kitalációi. Az Úr ékességei fölötte állnak minden anyagi elképzelésnek. Ezt még az olyan imperszonalisták is elismerik, mint Śaṅkarācārya: Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem tartozik az anyagi teremtéshez. A transzcendentális Úr változatosságát — testét, formáját, ruháját, tanítását, szavait — nem az anyagi energia hozta létre, ugyanakkor a védikus irodalom mindezt alátámasztja. A yoga végzése eredményeképpen Kardama Muni eredeti valójában látta a Legfelsőbb Urat. Nem az volt a célja, hogy tízezer év yoga után Isten elképzelt formáját pillantsa meg. A yoga tökéletessége tehát nem az ürességben vagy az imperszonalizmusban tetőzik; ellenkezőleg, a tökéletességet akkor éri el az ember, ha valóban meglátja az Istenség Személyiségét örök formájában. A Kṛṣṇa-tudat folyamata arra szolgál, hogy közvetlenül adja át Kṛṣṇa formáját. Kṛṣṇa formáját a hiteles védikus írás, a Brahma-saṁhitā írja le: az Úr lakhelye ciṇtāmaṇi-kövekből áll, s Ő Maga tehénpásztorfiúként játszik ott, miközben ezer és ezer gopī szolgálja. Ezek a leírások hitelesek, és a Kṛṣṇa-tudatú ember közvetlenül elfogadja őket, ezek szerint cselekszik, erről prédikál, s a hiteles szentírások előírásai alapján odaadó szolgálatot végez.