HU/SB 3.21.19
19. VERS
- ekaḥ svayaṁ sañ jagataḥ sisṛkṣayā-
- dvitīyayātmann adhi-yogamāyayā
- sṛjasy adaḥ pāsi punar grasiṣyase
- yathorṇa-nābhir bhagavan sva-śaktibhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ekaḥ—egy; svayam—Te magad; san—lévén; jagataḥ—az univerzumok; sisṛkṣayā—a teremtésre vágyva; advitīyayā—második nélkül; ātman—Magadban; adhi—irányítva; yoga-māyayā—yogamāyā által; sṛjasi—megteremted; adaḥ—azok az univerzumok; pāsi—fenntartod; punaḥ—újra; grasiṣyase—vissza fogod vonni; yathā—mint; ūrṇa-nābhiḥ—egy pók; bhagavan—ó, Uram; sva-śaktibhiḥ—saját energiája által.
FORDÍTÁS
Kedves Uram, Te egyedül teremted meg az univerzumokat. Ó, Istenség Személyisége! Ahogy a pók is saját energiájával szövi meg, majd vonja vissza hálóját, úgy arra vágyva, hogy létrehozd ezeket az univerzumokat, megteremted, fenntartod, és újra visszavonod őket saját energiáid által, amelyek második energiád, yogamāyā irányítása alatt állnak.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben két fontos szó semmisíti meg az imperszonalisták azon elméletét, miszerint minden Isten. Kardama azt mondja: „Ó, Istenség Személyisége, Te egyedül vagy, de számtalanféle energiád van!” Nagyon fontos a pók példája is. A pók egyéni élőlény. Energiájával létrehozza a pókhálót, játszik rajta, majd amikor akarja, visszavonja, véget vetve a játéknak. Amikor a pók nyálából létrejön a pókháló, a pók nem válik személytelenné. Az anyagi vagy a lelki energia teremtése és megnyilvánulása ehhez hasonlóan szintén nem teszi a teremtőt személytelenné. Ez az ima arra utal, hogy Isten érző lény, hallja az imákat, és teljesíti a bhakta vágyait. Éppen ezért Ő sac-cid-ānanda-vigraha (Brahma-saṁhitā 5.1) — a gyönyör, a tudás és az örökkévalóság formája.