HU/SB 3.21.20
20. VERS
- naitad batādhīśa padaṁ tavepsitaṁ
- yan māyayā nas tanuṣe bhūta-sūkṣmam
- anugrahāyāstv api yarhi māyayā
- lasat-tulasyā bhagavān vilakṣitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; etat—ez; bata—valóban; adhīśa—ó, Uram; padam—anyagi világ; tava—Tiéd; īpsitam—vágy; yat—ami; māyayā—külső energiád által; naḥ—nekünk; tanuṣe—megnyilvánítod; bhūta-sūkṣmam—a durva és finom elemek; anugrahāya—hogy kegyedben részesíts; astu—legyen; api—szintén; yarhi—amikor; māyayā—indokolatlan kegyeden át; lasat—ragyogó; tulasyā—tulasī levelekből álló virágfüzérrel; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vilakṣitaḥ—érzékelt.
FORDÍTÁS
Drága Uram! Noha nem vágysz rá, mégis megnyilvánítod ezt a durva és finom elemekből álló teremtést, csupán érzékeink elégedettsége érdekében. Szórd reánk indokolatlan kegyed, hiszen megjelentél előttünk örök formádban, melyet tulasī levelek ragyogó füzére díszít!
MAGYARÁZAT
Ebből a versből félreérthetetlenül kiderül, hogy az anyagi világ nem a Legfelsőbb Úr személyes akaratából jön létre; külső energiája teremti meg, mert az élőlények élvezni akarják. Ez az anyagi világ nem azok számára van, akik nem vágynak az érzékkielégítésre, akik állandóan a transzcendentális szerető szolgálatba merülnek, s akik örökké Kṛṣṇa-tudatúak. Számukra a lelki világ örökké létezik, s ott élnek boldogan. A Śrīmad-Bhāgavatamban máshol az áll, hogy azok számára, akik menedéket kerestek az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábainál, ez az anyagi világ teljesen haszontalan; mivel minden lépésnél veszéllyel teli, nem a bhaktáknak való, hanem azoknak az élőlényeknek, akik a kockázatot vállalva uralkodni akarnak az anyagi energián. Kṛṣṇa olyan kegyes, hogy az érzékeiket élvező élőlényeknek egy külön világot biztosít, melyet Ő hoz létre, hogy olyan élvezetben lehessen részük, amilyet akarnak, ugyanakkor mégis megjelenik személyes formájában. Az Úr vágya ellenére megteremti ezt az anyagi világot, de alászáll személyes formájában, vagy elküldi egy megbízható fiát, szolgáját vagy egy megbízható írót, mint például Vyāsadevát, hogy utasításokat adjon az élőlényeknek, s Ő Maga is tanít a Bhagavad-gītā elbeszélésével. Ez a térítő tevékenység a teremtés fennállásáig folytatódik, hogy meggyőzze az anyagi világban rothadó, tévúton járó élőlényeket, hogy térjenek vissza Hozzá, és hódoljanak meg Neki. Ezért a Bhagavad-gītā végső utasítása ez: „Hagyj fel minden kitalált elfoglaltsággal az anyagi világban, és hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megvédelmezlek minden bűnös visszahatástól.” (BG 18.66)