HU/SB 3.22.19
19. VERS
- ato bhajiṣye samayena sādhvīṁ
- yāvat tejo bibhṛyād ātmano me
- ato dharmān pāramahaṁsya-mukhyān
- śukla-proktān bahu manye ’vihiṁsrān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ataḥ—ezért; bhajiṣye—elfogadom; samayena—azzal a feltétellel; sādhvīm—a szemérmes leány; yāvat—addig; tejaḥ—mag; bibhṛyāt—hordhat; ātmanaḥ—testemből; me—enyém; ataḥ—ezután; dharmān—a kötelességek; pāramahaṁsya-mukhyān—a paramahaṁsák legjobbjának; śukla-proktān—az Úr Viṣṇu által mondott; bahu—sok; manye—úgy fogom tekinteni; avihiṁsrān—irigységtől mentes.
FORDÍTÁS
Elfogadom ezt az erényes leányt feleségemnek, azzal a feltétellel, hogy miután testem magját kihordta, életemet az odaadó szolgálatnak fogom szentelni, amely a legtökéletesebb emberi lények útja. Erről a folyamatról az Úr Viṣṇu beszélt. Ez mentes az irigységtől.
MAGYARÁZAT
Kardama Muni elmondta Svāyambhuva királynak, hogy egy nagyon szép feleségre vágyik, s elfogadta az uralkodó leányának kezét. Kardama Muni remetelakjában brahmacārīként teljes cölibátusban élt, s bár vágyott a házasságra, nem akart egész életére családfenntartó maradni, mert ismerte az emberi életre vonatkozó védikus elveket. A védikus elvek szerint az élet első felét brahmacaryában kell eltölteni, a jellem és a lelki tulajdonságok kifejlesztése érdekében. Az ezt követő időszakban az ember megházasodhat, s gyermekeket nemzhet, de nem úgy, mint a macskák és a kutyák.
Kardama Muni olyan gyermeket akart, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségének sugara lenne. Az embernek egy olyan gyermeket kell nemzenie, aki végre tudja hajtani Viṣṇu feladatát , másmilyen gyermekek születésére nincs szükség. Egy jó apától kétféle gyermek születhet: az egyik Kṛṣṇa-tudatban nevelkedik, hogy jelen életében kiszabadulhasson māyā karmaiból, a másik pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségének sugara, aki az élet végső céljáról tanítja a világot. Ahogyan a következő fejezetek majd elmondják, Kardama Muni egy ilyen gyermeket nemzett — Kapilát, az Istenség Személyisége inkarnációját, aki közzétette a sāṅkhya filozófiát. A kiváló családosok Istenhez imádkoznak, hogy küldje el képviselőjét, hogy kedvező fordulat következzen be az emberi társadalom életében. Ez lehet az egyik célja a gyermeknemzésnek. A másik az, hogy egy kellő megvilágosodást elért szülő Kṛṣṇa-tudatban nevelheti gyermekét, hogy a gyermeknek ne kelljen újra visszatérnie ebbe a nyomorult világba. A szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a tőlük született gyermek ne kerüljön újra egy anyaméhbe. Aki nem tudja gyermekét úgy nevelni, hogy az még abban az életében felszabaduljon, az ne házasodjon meg, s ne hozzon gyermekeket a világra! Ha az emberi társadalomban olyan gyermekek születnek, mint a macskák és a kutyák, akik csak megzavarják a társadalom rendjét, akkor a világ pokolivá válik, ahogy azzá vált ebben a Kali-korszakban. Ebben a korszakban sem a szülők, sem a gyermekek nem kapnak megfelelő nevelést; mindannyian az állatokra hasonlítanak, és csupán esznek, alszanak, párzanak, védekeznek, és érzékeik kielégítésére törekszenek. Ez a fogyatékos társadalom nem hozhat békét az emberiségre. Kardama Muni előre megmondja, hogy nem fog egész életében Devahūti mellett maradni, csupán addig, amíg gyermeke nem születik. Más szóval nemi életet csak azért szabad az embernek élnie, hogy jó gyermeket nemzzen, s nem más célból. Az emberi élet arra való, hogy teljesen átadjuk magunkat az Úr szolgálatának. Ez az Úr Caitanya filozófiája.
Miután az ember teljesítette kötelességét, s jó gyermeket nemzett, a sannyāsa rendbe kell lépnie, s a tökéletes paramahaṁsa szinten kell cselekednie. A paramahaṁsa szint az élet legemelkedettebb, legtökéletesebb síkja. A sannyāsa élet négy szintje közül a paramahaṁsa a legfelsőbb. A Śrīmad-Bhāgavatamot paramahaṁsa-saṁhitānak nevezik, olyan alkotásnak, amely az emberi lények legkiválóbb rétegének szól. A paramahaṁsák mentesek az irigységtől. Más szinteken — még a családos életben is — jelen van a versengés és az irigység, de mivel a paramahaṁsa szinten az emberi lény tökéletes Kṛṣṇa-tudatban, odaadó szolgálatban cselekszik, nincs irigység. Ahogy annak idején Kardama Muni, úgy körülbelül száz évvel ezelőtt Bhaktivinoda Ṭhākura is egy olyan gyermeket akart, aki szívvel-lélekkel az Úr Caitanya filozófiáját és tanítását prédikálja. Az Úrhoz imádkozott, s így gyermeke Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja lett, aki hiteles tanítványain keresztül jelenleg világszerte hirdeti az Úr Caitanya filozófiáját.