HU/SB 3.22.33
33. VERS
- sabhāryaḥ saprajaḥ kāmān
- bubhuje ’nyāvirodhataḥ
- saṅgīyamāna-sat-kīrtiḥ
- sastrībhiḥ sura-gāyakaiḥ
- praty-ūṣeṣv anubaddhena
- hṛdā śṛṇvan hareḥ kathāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sa-bhāryaḥ—feleségével együtt; sa-prajaḥ—alattvalóival együtt; kāmān—ami az élethez szükséges; bubhuje—élvezte; anya—másoktól; avirodhataḥ—zavartalanul; saṅgīyamāna—dicsőítve; sat-kīrtiḥ—jámbor cselekedeteinek híre; sa-strībhiḥ—feleségeikkel együtt; sura-gāyakaiḥ—a mennyei zenészekkel; prati-ūṣeṣu—minden hajnalban; anubaddhena—ragaszkodva; hṛdā—a szívvel; śṛṇvan—hallgatva; hareḥ—az Úr Hariról; kathāḥ—történetek.
FORDÍTÁS
Svāyambhuva Manu király, felesége és alattvalói körében élvezte életét, s minden vágya teljesült anélkül, hogy a vallás folyamatának ellentmondó, nemkívánatos elvek megzavarták volna. A mennyek zenészei és feleségeik kórusban énekeltek az uralkodó makulátlan hírnevéről, s ő mindennap, kora reggel az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvteléseinek történeteit hallgatta örömteli szívvel.
MAGYARÁZAT
Az emberi társadalomnak valójában az a feladata, hogy tagjai elérjék a tökéletességet a Kṛṣṇa-tudatban. Semmi akadálya, hogy az ember feleségével és gyermekeivel éljen, de úgy kell vezetnie az életét, hogy ne szegje meg a vallás, az anyagi gyarapodás, a szabályozott érzékkielégítés és végül az anyagi lét alóli felszabadulás elveit. A védikus szabályokat oly módon alkották meg, hogy irányíthassák az anyagi létezésbe jutott, feltételekhez kötött lelkeket anyagi vágyaik teljesülésében, s ugyanakkor fel is szabadítsák őket, hogy hazatérhessenek, vissza Istenhez.
Svāyambhuva Manu uralkodó követte ezeket az elveket, s így élvezte a családos életet. A versből megtudhatjuk, hogy a zenészek minden hajnalban az Úr dicsőségéről énekeltek, s az uralkodó családjával együtt hallgatta a Legfelsőbb Személy kedvteléseinek történeteit. Ezzel a szokással még mindig találkozhatunk Indiában néhány királyi családban és templomaikban. A kiváló zenészek śahnāīkkal kísérve énekelni kezdenek, s a ház alvó népe lassan e kellemes hangulatban felébred. Amikor eljön a lefekvés ideje, az énekesek szintén az Úr kedvteléseiről énekelnek a śahnāī hangjával kísérve, s a család úgy alszik el, hogy az Úr dicsőségére emlékezik. Az éneklés mellett minden házban a Bhāgavatamot olvassák. A család tagjai leülnek, Hare Kṛṣṇa kīrtanát énekelnek, hallgatják a Śrīmad-Bhāgavatam és a Bhagavad-gītā elbeszéléseit, s élvezik a zenét, mielőtt aludni térnek. Ez a saṅkīrtana mozgalom keltette atmoszféra a szívükben van, s álmukban is az Úrról énekelnek, Őt dicsőítik. Így lehet elérni a Kṛṣṇa-tudat tökéletességét. Ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam e verséből megtudhatjuk, ez a folyamat nagyon ősi, hiszen évmilliókkal ezelőtt Svāyambhuva Manu is megragadta a lehetőséget, hogy egy Kṛṣṇa-tudatú atmoszféra békéjében és jólétében családos életet éljen.
Ami a templomokat illeti, minden királyi palotában vagy gazdag házban feltétlenül van egy szép templom is. A ház apraja-nagyja kora reggel felébred, s mindannyian a templomba mennek, hogy részt vegyenek a maṅgalārātrika szertartáson. A maṅgalārātrika szertartás az első imádat reggel, amikor egy lángot ajánlanak fel körözve a mūrtik előtt, majd ugyanígy kagylókürttel, virágokkal és legyezővel is imádják őket. Az Úr hajnalban kel, elfogyaszt egy könnyű frissítőt, aztán fogadja a bhaktákat. A bhakták később visszatérnek a házba, vagy tovább énekelnek az Úr dicsőségéről a templomban. A kora reggeli szertartást még manapság is végzik India templomaiban és palotáiban. A templomok arra szolgálnak, hogy ott az emberek összegyűlhessenek. A palotákban található templomokat főként a királyi családok használják, de sok ilyen palota templomába a közembereket is beengedik. Jaipur királyának temploma a palotában van, de mindenki látogathatja; aki odamegy, látni fogja, hogy a templom mindig tömve van legalább ötszáz bhaktával. A maṅgalārātrika szertartás után mindannyian leülnek, s az Úr dicsőségéről énekelnek hangszereikkel kísérve. Így élik boldog életüket. A Bhagavad-gītā említést tesz a királyi családok bemutatta templomi imádatról is, s elmondja, hogy akik nem tudják egy élet alatt elérni a sikert a bhakti-yogában, azok lehetőséget kapnak arra, hogy következő életükben egy gazdag ember családjában, egy királyi családban vagy tanult brāhmaṇák, bhakták családjában szülessenek meg. Ha valakinek megadatik a lehetőség, hogy ilyen családban szülessen meg, könnyedén megkapja mindazt, amit a Kṛṣṇa-tudatú atmoszféra nyújthat. Abban a gyermekben, aki ilyen Kṛṣṇa-atmoszférában születik meg, kétségtelenül kifejlődik a Kṛṣṇa-tudat. Ebben az életében újra lehetőséget kap, hogy elérje a tökéletességet, melyre múlt életében nem sikerült szert tennie, s egészen biztosan tökéletessé válik.