HU/SB 3.22.32
32. VERS
- barhiṣmatīṁ nāma vibhur
- yāṁ nirviśya samāvasat
- tasyāṁ praviṣṭo bhavanaṁ
- tāpa-traya-vināśanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
barhiṣmatīm—Barhiṣmatī városa; nāma—nevezett; vibhuḥ—a rendkívül hatalmas Svāyambhuva Manu; yām—ami; nirviśya—belépett; samāvasat—ahol korábban élt; tasyām—abban a városban; praviṣṭaḥ—belépett; bhavanam—a palota; tāpa-traya—a hármas gyötrelem; vināśanam—elpusztítva.
FORDÍTÁS
Miután megérkezett Barhiṣmatī városába, ahol korábban élt, Manu belépett palotájába, melyet olyan atmoszféra hatott át, amely véget vetett az anyagi lét három gyötrelmének.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világot, illetve az anyagi létezést három gyötrelem sújtja:
- a test és az elme,
- a természeti csapások,
- valamint a más élőlények okozta szenvedések.
Az emberi társadalom feladata az, hogy a Kṛṣṇa-tudat szellemét elterjesztve lelki atmoszférát teremtsen. Az anyagi létbéli szenvedések nincsenek hatással a Kṛṣṇa-tudatra. Nem arról van szó, hogy az anyagi világ gyötrelmei teljesen megszűnnek, ha az ember a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásába kezd, de aki Kṛṣṇa-tudatú, arra az anyagi lét gyötrelmei nincsenek hatással. Nem lehet véget vetni az anyagi atmoszférában tapasztalható szenvedésnek, ám a Kṛṣṇa-tudat egy olyan fertőtlenítő folyamat, amely megvéd attól, hogy az anyagi lét gyötrelmei hatással legyenek ránk. Annak számára, aki Kṛṣṇa-tudatú, nem jelent különbséget, hogy a mennyekben vagy a pokolban él. A következő versekből megtudhatjuk, hogyan teremtett Svāyambhuva Manu olyan légkört, amelyben az anyagi szenvedések nem hatottak rá.