HU/SB 3.23.56
56. VERS
- neha yat karma dharmāya
- na virāgāya kalpate
- na tīrtha-pada-sevāyai
- jīvann api mṛto hi saḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; iha—itt; yat—ami; karma—tett; dharmāya—a vallásos élet tökéletessége érdekében; na—nem; virāgāya—az elkülönülésért; kalpate—vezet; na—nem; tīrtha-pada—az Úr lótuszlábának; sevāyai—az odaadó szolgálathoz; jīvan—élő; api—bár; mṛtaḥ—halott; hi—valóban; saḥ—ő.
FORDÍTÁS
Akit tettei nem emelnek fel a vallásos élethez, aki a vallásos szertartások elvégzésével nem jut el a lemondásig, s aki olyan lemondásban él, amely nem vezet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének odaadó szolgálatához, az annak ellenére, hogy lélegzik, halottnak tekinthető.
MAGYARÁZAT
Devahūti elmondja, hogy mivel ragaszkodott ahhoz, hogy férjével éljen az érzékkielégítés érdekében — ami nem vezet az anyagi rabságból történő felszabaduláshoz —, csupán elvesztegette életét. Minden olyan tett hiábavaló, ami nem vezet a vallásos élethez. Természeténél fogva mindenki vonzódik valamilyen tevékenységhez, s ha ez a tevékenység a vallásos élet felé vezeti, a vallásos élet lemondást eredményez, a lemondással pedig eljut az odaadó szolgálatig, akkor eléri tettei tökéletességét. A Bhagavad-gītā (BG 3.9) elmondja, hogy azok a tettek, melyek végső soron nem emelnek az odaadó szolgálat szintjére, csupán rabságot eredményeznek az anyagi világban. Yajñārthāt karmaṇo ’nyatra loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ. Ha szokásos tevékenységének szintjéről az ember nem emelkedik lassanként az odaadó szolgálat síkjára, halottnak tekinthető. Haszontalan az a munka, amely nem vezeti el az embert a Kṛṣṇa-tudat megértéséhez.