HU/SB 3.24.16
16. VERS
- vedāham ādyaṁ puruṣam
- avatīrṇaṁ sva-māyayā
- bhūtānāṁ śevadhiṁ dehaṁ
- bibhrāṇaṁ kapilaṁ mune
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
veda—tudom; aham—én; ādyam—az eredeti; puruṣam—élvező; avatīrṇam—alászállt; sva-māyayā—saját belső energiája által; bhūtānām—minden élőlénynek; śevadhim—aki megad mindent, amire vágyunk, s aki hatalmas kincs; deham—a test; bibhrāṇam—felvéve; kapilam—Kapila Muni; mune—ó, bölcs Kardama.
FORDÍTÁS
Ó, Kardama! Tudom, hogy az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyisége most megjelent egy inkarnációjában, belső energiája által. Ő az, aki mindent megad, amire az élőlények vágynak, s aki most Kapila Muni formáját öltötte fel.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a puruṣam avatīrṇaṁ sva-māyayā szavakkal találkozunk. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége állandóan, örökké a puruṣa, az uralkodó, vagyis az élvező, s amikor megjelenik, sohasem fogad el semmit ebből az anyagi energiából. A lelki világ az Ő személyes, belső energiájának a megnyilvánulása, míg az anyagi világ nem más, mint anyagi, differenciálódott energiájának a megnyilvánulása. A sva-māyayā — „saját belső energiája által” — szó azt jelzi, hogy amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll, akkor mindig saját energiája révén jön. Felvehet egy emberi testet, de ez a test nem anyagi. A Bhagavad-gītāban ezért világosan az áll, hogy csak az ostobák és a gazemberek, a mūḍhák tekintik Kṛṣṇa testét közönséges emberi testnek. A śevadhim szó azt jelenti, hogy eredetileg Ő adományozza az élőlényeknek mindazt, amire az életben szükségük van. A Védákban szintén az áll, hogy Ő a legfőbb élőlény, aki teljesíti a többi élőlény minden vágyát. Ő az, aki mindenkinek megadja, amire szüksége van, ezért Istennek hívják. A Legfelsőbb szintén élőlény; Ő nem személytelen. Hozzánk hasonlóan az Istenség Legfelsőbb Személyisége szintén egyén — de Ő a legfelsőbb egyén. Ez a különbség Isten és a közönséges élőlények között.