HU/SB 3.25.23
23. VERS
- mad-āśrayāḥ kathā mṛṣṭāḥ
- śṛṇvanti kathayanti ca
- tapanti vividhās tāpā
- naitān mad-gata-cetasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mat-āśrayāḥ—Rólam; kathāḥ—történetek; mṛṣṭāḥ—örömteli; śṛṇvanti—hallgatják; kathayanti—éneklik; ca—és; tapanti—szenvedést okoz; vividhāḥ—különféle; tāpāḥ—az anyagi gyötrelmek; na—nem; etān—nekik; mat-gata—Rám rögzítve; cetasaḥ—gondolataik.
FORDÍTÁS
A sādhuk örökké Rólam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről beszélnek és hallanak, ezért amiatt, hogy mindig kedvteléseimre és cselekedeteimre gondolnak, nem szenvednek az anyagi gyötrelmektől.
MAGYARÁZAT
Az anyagi létet számtalan szenvedés jellemzi – a test és az elme, más élőlények és a természeti csapások okozta szenvedések. Ám a sādhut e szenvedéssel teli körülmények nem zavarják meg, mert elméjét mindig a Kṛṣṇa-tudat tölti meg, s ezért az Úr cselekedetein kívül nem szeret másról beszélni. Ambarīṣa Mahārāja semmi másról nem beszélt, csakis az Úr kedvteléseiről. Vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane (SB 9.4.18). Szavait csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítésére használta. A sādhuk mindig arra vágynak, hogy hallhassanak az Úr, illetve bhaktái cselekedeteiről. Mivel eltölti őket a Kṛṣṇa-tudat, elfelejtik az anyagi gyötrelmeket. A közönséges, feltételekhez kötött lelkek megfeledkeznek az Úr cselekedeteiről, ezért örökké aggodalomban és anyagi megpróbáltatások közepette élnek. Ezzel szemben a bhakták, akik mindig az Úrról beszélnek és hallanak, megfeledkeznek az anyagi lét gyötrelmeiről.