HU/SB 3.25.23


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


23. VERS

mad-āśrayāḥ kathā mṛṣṭāḥ
śṛṇvanti kathayanti ca
tapanti vividhās tāpā
naitān mad-gata-cetasaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

mat-āśrayāḥ—Rólam; kathāḥ—történetek; mṛṣṭāḥ—örömteli; śṛṇvanti—hallgatják; kathayanti—éneklik; ca—és; tapanti—szenvedést okoz; vividhāḥ—különféle; tāpāḥ—az anyagi gyötrelmek; na—nem; etān—nekik; mat-gata—Rám rögzítve; cetasaḥ—gondolataik.


FORDÍTÁS

A sādhuk örökké Rólam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről beszélnek és hallanak, ezért amiatt, hogy mindig kedvteléseimre és cselekedeteimre gondolnak, nem szenvednek az anyagi gyötrelmektől.


MAGYARÁZAT

Az anyagi létet számtalan szenvedés jellemzi – a test és az elme, más élőlények és a természeti csapások okozta szenvedések. Ám a sādhut e szenvedéssel teli körülmények nem zavarják meg, mert elméjét mindig a Kṛṣṇa-tudat tölti meg, s ezért az Úr cselekedetein kívül nem szeret másról beszélni. Ambarīṣa Mahārāja semmi másról nem beszélt, csakis az Úr kedvteléseiről. Vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane (SB 9.4.18). Szavait csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőítésére használta. A sādhuk mindig arra vágynak, hogy hallhassanak az Úr, illetve bhaktái cselekedeteiről. Mivel eltölti őket a Kṛṣṇa-tudat, elfelejtik az anyagi gyötrelmeket. A közönséges, feltételekhez kötött lelkek megfeledkeznek az Úr cselekedeteiről, ezért örökké aggodalomban és anyagi megpróbáltatások közepette élnek. Ezzel szemben a bhakták, akik mindig az Úrról beszélnek és hallanak, megfeledkeznek az anyagi lét gyötrelmeiről.