HU/SB 3.25.37
37. VERS
- atho vibhūtiṁ mama māyāvinas tām
- aiśvaryam aṣṭāṅgam anupravṛttam
- śriyaṁ bhāgavatīṁ vāspṛhayanti bhadrāṁ
- parasya me te ’śnuvate tu loke
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atho—akkor; vibhūtim—gazdagság; mama—Nekem; māyāvinaḥ—māyā Urának; tām—az; aiśvaryam—misztikus tökéletesség; aṣṭa-aṅgam—nyolc részből álló; anupravṛttam—követve; śriyam—ragyogás; bhāgavatīm—Isten országának; vā—vagy; aspṛhayanti—nem vágynak; bhadrām—gyönyörteli; parasya—a Legfelsőbb Úrnak; me—Nekem; te—azok a bhakták; aśnuvate—élvezni; tu—de; loke—ebben az életben.
FORDÍTÁS
Így a bhakta, mivel elmélyülten örökké Rám gondol, nem vágyik még arra a legmagasztosabb áldásra sem, amit a felső bolygórendszerek, köztük Satyaloka kínálnak. Nem vágyik a nyolc anyagi tökéletességre sem, amelyeket a misztikus yoga gyakorlásával lehet elérni, s arra sem, hogy eljusson Isten országába. Ám anélkül hogy vágyna rá, már ebben az életében élvezheti a felkínált áldások mindegyikét.
MAGYARÁZAT
A vibhūti, a gazdagság, amit māyā felkínál, sokféle lehet. Ezen a bolygón is számtalanféle anyagi élvezetben lehet részünk, ha azonban valaki képes arra, hogy eljusson a felsőbb bolygókra, például Candralokára, a Napra vagy még annál is magasabbra, a Maharlokára, Janalokára, Tapolokára, illetve a legfelsőbb bolygóra, Satyalokára, ahol Brahmā él, akkor ott mérhetetlen lehetőséget kap az anyagi élvezetre. E felsőbb bolygókon az élet is sokkal-sokkal hosszabb, mint ezen a bolygón. Azt mondják, hogy a Holdon egy nap nálunk hat hónapnak felel meg. Mi még elképzelni sem tudjuk, milyen hosszú az élet a felsőbb bolygókon. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy Brahmā tizenkét órájának hossza még matematikusaink számára is felfoghatatlan. Ez a leírás az Úr külső energiájáról, māyāról szól, s emellett vannak olyan rendkívüli dolgok is, amelyekre a yogīk képesek misztikus erejükkel. Ezek szintén anyagiak. Egy bhakta nem vágyik az efféle anyagi élvezetre, noha elég csupán vágynia rájuk ahhoz, hogy megkaphassa őket. Az Úr kegyéből egy bhakta bármilyen csodálatos sikert elérhet puszta akaratából, egy igazi bhakta azonban ennek nem örül. Az Úr Caitanya Mahāprabhu azt tanította, hogy ne vágyjunk anyagi gazdagságra vagy anyagi megbecsülésre, s ne akarjuk élvezni az anyagi szépséget. Egyedül arra kell vágynunk, hogy elmerülhessünk az Úr odaadó szolgálatában, még akkor is, ha nem szabadulunk fel, hanem a végtelenségig a születés és halál körforgásába kényszerülünk. Valójában azonban annak számára, aki elmerül a Kṛṣṇa-tudatban, már biztos a felszabadulás. A bhakták a felsőbb bolygók és a Vaikuṇṭha bolygók valamennyi áldásában részesülnek. A vers azt mondja, bhāgavatīṁ bhadrām. A Vaikuṇṭha bolygókon minden örökké békés, a tiszta bhakta azonban még arra sem vágyik, hogy oda eljusson. Mégis megkapja ezt a lehetőséget; már ebben az életében élvezheti az anyagi és a lelki világok valamennyi áldását.