HU/SB 3.25.44
44. VERS
- etāvān eva loke ’smin
- puṁsāṁ niḥśreyasodayaḥ
- tīvreṇa bhakti-yogena
- mano mayy arpitaṁ sthiram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etāvān eva—csak addig; loke asmin—ebben a világban; puṁsām—az embereknek; niḥśreyasa—az élet végső tökéletessége; udayaḥ—az elérése; tīvreṇa—serény; bhakti-yogena—az odaadó szolgálat végzésével; manaḥ—elme; mayi—Bennem; arpitam—rögzítette; sthiram—szilárd.
FORDÍTÁS
Ezért akik elméjüket az Úrra rögzítették, serényen végzik odaadó szolgálatukat. Ez az egyetlen út, amely az élet végső tökéletességének eléréséhez vezet.
MAGYARÁZAT
A versben fontosak a mano mayy arpitam szavak, amelyek jelentése: „a Rám koncentráló elme”. Az embernek Kṛṣṇa vagy az Ő inkarnációja lótuszlábára kell összpontosítania elméjét. Ha a szabadságnak ebben az állapotában megszilárdulunk, az a felszabaduláshoz vezet. Jó példa erre Ambarīṣa Mahārāja. Elméjét az Úr lótuszlábára rögzítette, csak az Úr kedvteléseiről beszélt, csak az Úrnak felajánlott virágok és tulasī levelek illatát szagolta, csak az Úr templomába ment, kezeivel a templomot tisztította, nyelvével az Úrnak felajánlott ételt ízlelte, fülével pedig az Úr csodálatos kedvteléseit hallgatta. Minden érzékét így foglalta le. A legfontosabb, hogy az elménket nagyon szilárdan és természetes módon az Úr lótuszlábára kell rögzítenünk. Az elme az érzékek ura, ezért ha az elmét lekötjük, azzal minden más érzéknek is elfoglaltságot adunk. Ez a bhakti-yoga. Yoga azt jelenti, hogy uralkodunk az érzékek fölött. Az érzékek fölött nem lehet a szó valódi értelmében uralkodni; mindig nyugtalanok. Ez a gyerekekre is igaz. Mennyi ideig lehet egy gyermeket arra kényszeríteni, hogy csendben üljön? Egy pillanatig sem, az lehetetlen. Még Arjuna is azt mondta: cañcalaṁ hi manaḥ kṛṣṇa (BG 6.34). „Az elme mindig nyugtalan.” A legjobb, ha az elmét az Úr lótuszlábára rögzítjük. Mano mayy arpitaṁ sthiram. Ha az ember komolyan gyakorolja a Kṛṣṇa-tudatot, az a legtökéletesebb szint. A Kṛṣṇa-tudatú tettek az emberi élet legtökéletesebb szintjén állnak.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének huszonötödik fejezetéhez, melynek címe: „Az odaadó szolgálat dicsősége”.