HU/SB 3.26.2
2. VERS
- jñānaṁ niḥśreyasārthāya
- puruṣasyātma-darśanam
- yad āhur varṇaye tat te
- hṛdaya-granthi-bhedanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jñānam—tudás; niḥśreyasa-arthāya—a végső tökéletességért; puruṣasya—egy embernek; ātma-darśanam—önmegvalósítás; yat—ami; āhuḥ—azt mondták; varṇaye—el fogom magyarázni; tat—azt; te—neked; hṛdaya—a szívben; granthi—a csomók; bhedanam—elvágja.
FORDÍTÁS
A tudás az önmegvalósítás végső tökéletessége. Elmagyarázom neked azt a tudományt, amely elvágja az anyagi világhoz fűződő ragaszkodás csomóit.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, a tiszta önvaló megfelelő megértése, vagyis az önmegvalósítás által az ember megszabadulhat az anyagi ragaszkodástól. A tudás oda vezet, hogy az ember szert tesz az élet végső tökéletességére, s eredeti valójában pillanthatja meg magát. A Śvetāśvatara Upaniṣad (3.8) szintén megerősíti ezt. Tam eva viditvāti-mṛtyum eti: pusztán azzal, hogy az ember megérti saját lelki helyzetét, azaz meglátja magát eredeti valójában, megszabadulhat az anyagi kötelékektől. A védikus írások számos formában írják le azt, ahogyan az ember meglátja önmagát, a Bhāgavatam pedig megerősíti (puruṣasya ātma-darśanam), hogy az embernek látnia kell magát, és tudnia kell magáról, hogy kicsoda. Kapiladeva elmagyarázza anyjának, hogy erre a „látásra” úgy lehet szert tenni, ha a megfelelő hiteles forrást hallgatjuk. Kapiladeva a legfőbb hiteles tekintély, hiszen Ő az Istenség Személyisége. Aki elfogad mindent, amit Ő mond, úgy, ahogy van, félremagyarázás nélkül, az megláthatja önmagát.
Az Úr Caitanya elmagyarázta Sanātana Gosvāmīnak az egyén valódi, eredeti helyzetét. Azt mondta, hogy minden egyes egyéni lélek örökké Kṛṣṇa szolgája. Jīvera ’svarūpa’ haya — kṛṣṇera ’nitya-dāsa’: minden egyéni lélek örökké szolga. Ha az embernek szilárd meggyőződése, hogy ő a Legfelsőbb Lélek szerves része, és hogy örök helyzete az, hogy a Legfelsőbb Úr társaságában szolgálatot végezzen, akkor önmegvalósításra tesz szert. Önmagunk helyes megértése elvágja az anyagi vonzódás csomóját (hṛdaya-granthi-bhedanam). A hamis egónak, azaz annak a téves felfogásnak köszönhetően, hogy magát a testtel és az anyagi világgal azonosítja, az élőlény māyā csapdájába esik, de amint megérti, hogy mivel a szellemi lélek ugyanazon kategóriájába tartozik, minőségileg ugyanolyan szubsztancia, mint a Legfelsőbb Úr, s hogy örök helyzete a szolgálat, akkor eléri az ātma-darśanam és a hṛdaya-granthi-bhedanam, az önmegvalósítás állapotát. Ha valaki képes elvágni az anyagi világhoz fűződő ragaszkodás csomóját, megértését tudásnak nevezik. Ātma-darśanam azt jelenti, hogy az ember a tudás segítségével látja saját magát; ezért ha a valódi tudás művelésével megszabadul a hamis egótól, akkor meglátja magát, s ez az, amire az emberi élet során a legnagyobb szükség van. A lélek így távol marad attól, hogy az anyagi természet huszonnégy kategóriájának útvesztőjébe bonyolódjon. A sāṅkhyának nevezett szisztematikus filozófiai folyamat követését tudásnak és önmegvalósításnak nevezik.