HU/SB 3.26.22
22. VERS
- svacchatvam avikāritvaṁ
- śāntatvam iti cetasaḥ
- vṛttibhir lakṣaṇaṁ proktaṁ
- yathāpāṁ prakṛtiḥ parā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
svacchatvam—tisztaság; avikāritvam—mentes minden háborgatástól; śāntatvam—nyugalom; iti—így; cetasaḥ—a tudatnak; vṛttibhiḥ—a jellemzők által; lakṣaṇam—sajátosságok; proktam—nevezik; yathā—mint; apām—a víznek; prakṛtiḥ—természetes állapot; parā—tiszta.
FORDÍTÁS
A mahat-tattva megnyilvánulása után ezek a vonások egyidejűleg jelennek meg. Ahogy a víz természetes állapotában, mielőtt kapcsolatba kerülne a földdel, tiszta, édes és nyugodt, úgy a tiszta tudat jellemzője is a teljes nyugodtság, tisztaság és zavartalanság.
MAGYARÁZAT
A tudat tiszta állapota, vagyis a Kṛṣṇa-tudat, kezdetben létezik; közvetlenül a teremtés után a tudat még nem szennyezett. Azonban minél több anyagi szennyeződés éri az embert, a tudat annál homályosabbá válik. Tiszta tudatállapotban az ember érzékelheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének halvány tükröződését. Ahogy a tiszta, zavartalan vízben, amely mentes a szennyeződéstől, az ember mindent tisztán lát, úgy tiszta tudatban, a Kṛṣṇa-tudat állapotában is eredeti valójukban látja a dolgokat. Látja az Istenség Legfelsőbb Személyiségének visszatükröződését, valamint saját létét is. Ez a tudatállapot nagyon kellemes, kristálytiszta és józan. Kezdetben a tudat tiszta.