HU/SB 3.26.26
26. VERS
- kartṛtvaṁ karaṇatvaṁ ca
- kāryatvaṁ ceti lakṣaṇam
- śānta-ghora-vimūḍhatvam
- iti vā syād ahaṅkṛteḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kartṛtvam—a cselekvő lévén; karaṇatvam—az eszköz lévén; ca—és; kāryatvam—az okozat lévén; ca—szintén; iti—így; lakṣaṇam—jellemzők; śānta—békés; ghora—aktív; vimūḍhatvam—eltompult lévén; iti—így; vā—vagy; syāt—lehet; ahaṅkṛteḥ—a hamis egónak.
FORDÍTÁS
Ezt a hamis egót, mint a cselekvőt, mint eszközt, és mint okozatot jellemzik. Továbbá békésnek, aktívnak, illetve eltompultnak írják le, attól függően, hogyan befolyásolja a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőereje.
MAGYARÁZAT
Az ahaṅkāra, vagyis a hamis ego átalakul félistenekké, az anyagi ügyek irányítóivá. Eszközként a hamis egót a különféle érzékek és érzékszervek képviselik, a félistenek és az érzékek kombinációjának eredményeképpen pedig létrejönnek az anyagi tárgyak. Az anyagi világban sok mindent létrehozunk, s ezt a civilizáció fejlődésének nevezik. Valójában azonban a civilizáció fejlődése a hamis ego egy megnyilvánulása. A hamis ego hoz létre minden anyagi dolgot az élvezet tárgyaként. Az embernek nem szabad egyre szaporítania állítólagos „szükségleteit”, melyeket az anyagi tárgyak jelentenek számára. A nagy ācārya, Narottama dāsa Ṭhākura sajnálkozva ír arról, hogy amikor az ember eltér a tiszta Vāsudeva-tudattól, a Kṛṣṇa-tudattól, akkor az anyagi cselekedetek útvesztőjébe bonyolódik. Így ír: sat-saṅga chāḍi’ kainu asate vilāsa / te-kāraṇe lāgila ye karma-bandha-phāṅsa. „Lemondtam a tiszta tudatállapotról, mert az ideiglenes anyagi megnyilvánulásban akartam élvezetet találni, s ezért a tettek és visszahatások hálójába bonyolódtam.”