HU/SB 3.26.35
35. VERS
- nabhasaḥ śabda-tanmātrāt
- kāla-gatyā vikurvataḥ
- sparśo ’bhavat tato vāyus
- tvak sparśasya ca saṅgrahaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nabhasaḥ—az éterből; śabda-tanmātrāt—ami a finom elemből, a hangból jön létre; kāla-gatyā—az idő ösztönzésére; vikurvataḥ—átalakuláson megy keresztül; sparśaḥ—a finom elem, az érintés; abhavat—létrejött; tataḥ—majd; vāyuḥ—levegő; tvak—az érintés érzéke; sparśasya—az érintésnek; ca—és; saṅgrahaḥ—érzékelés.
FORDÍTÁS
Az éteri létből, ami a hangból jön létre, az idő ösztönzésére végbemegy a következő átalakulás, és így az érintés finom eleme, majd a levegő és az érintés érzéke válnak uralkodóvá.
MAGYARÁZAT
Az idő múlásával a finom formák durva formákká alakulnak át, s ekkor az érintés tárgyaivá válnak. Az érintés érzéktárgyai és az érintés érzéke egyaránt ezen evolúció után fejlődnek ki az idő folyamán. A hang az első érzéktárgy, ami megnyilvánítja anyagi létét, a hang érzékeléséből kifejlődik az érintés, abból pedig a látás érzékelése. Ez az érzéktárgyak fokozatos kialakulásának folyamata.