HU/SB 3.26.49
49. VERS
- parasya dṛśyate dharmo
- hy aparasmin samanvayāt
- ato viśeṣo bhāvānāṁ
- bhūmāv evopalakṣyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
parasya—az oknak; dṛśyate—megfigyelt; dharmaḥ—a jellemzők; hi—valóban; aparasmin—a hatásban; samanvayāt—sorrendben; ataḥ—így; viśeṣaḥ—a megkülönböztető jellemző; bhāvānām—minden elemnek; bhūmau—a földben; eva—egyedül; upalakṣyate—megfigyelt.
FORDÍTÁS
Mivel az ok létezik annak hatásában is, ezért az ok jellemzőit megfigyelhetjük a hatásban is. Ezért van az, hogy egyedül a földben van jelen valamennyi elem sajátossága.
MAGYARÁZAT
A hang az éter oka, az éter a levegő oka, a levegő a tűz oka, a tűz a víz oka, a víz pedig a föld oka. Az éterben csak a hang van jelen; a levegőben a hang és az érintés; a tűzben a hang, az érintés és a forma; a vízben a hang, az érintés, a forma és az íz; a földben a hang, az érintés, a forma, az íz és az illat. A föld tehát a többi elem valamennyi tulajdonságának tárháza; a többi elem összessége. A föld az elemek öt tulajdonságával rendelkezik, a víz néggyel, a tűz hárommal, a levegő kettővel, míg az éternek csak egyetlen jellemzője van, a hang.