HU/SB 3.26.6
6. VERS
- evaṁ parābhidhyānena
- kartṛtvaṁ prakṛteḥ pumān
- karmasu kriyamāṇeṣu
- guṇair ātmani manyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—ily módon; para—másik; abhidhyānena—azonosítva; kartṛtvam—cselekedetek végzése; prakṛteḥ—az anyagi természetnek; pumān—az élőlény; karmasu kriyamāṇeṣu—miközben cselekedeteket végeznek; guṇaiḥ—a három kötőerő által; ātmani—magának; manyate—tekinti.
FORDÍTÁS
Feledékenysége miatt a transzcendentális élőlény az anyagi energia befolyását fogadja el, mint tettei mezejét, s így cselekvésre késztetve a tetteket tévesen sajátjának tekinti.
MAGYARÁZAT
A feledékeny élőlényt egy olyan emberhez lehet hasonlítani, aki egy betegség következtében megőrült, vagy akit szellemek támadtak meg, aki nem tud uralkodni magán, mégis azt gondolja, hogy ő az úr. Az anyagi természet befolyása alatt a feltételekhez kötött lélek anyagi tudatba merül. Ebben a tudatban bármit tesz az anyagi energia hatása alatt, arra úgy tekint, mintha ő maga hajtotta volna végre. Valójában a léleknek a lét tiszta tudatában Kṛṣṇa-tudatúnak kell lennie. Ha valaki nem Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, tudhatjuk róla, hogy tetteit anyagi tudatban hajtja végre. A tudatot nem lehet megölni, hiszen a tudat nem más, mint az élőlény létének szimptómája. Az anyagi tudatot csupán meg kell tisztítani. Az ember azzal, hogy elfogadja Kṛṣṇát, a Legfelsőbb Urat mestereként, valamint azzal, hogy megváltoztatja tudatának minőségét, s anyagi tudat helyett Kṛṣṇa-tudatra tesz szert, felszabadul.