HU/SB 3.26.5
5. VERS
- guṇair vicitrāḥ sṛjatīṁ
- sa-rūpāḥ prakṛtiṁ prajāḥ
- vilokya mumuhe sadyaḥ
- sa iha jñāna-gūhayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
guṇaiḥ—a három kötőerő által; vicitrāḥ—változatos; sṛjatīm—létrehozni; sa-rūpāḥ—formákkal; prakṛtim—anyagi természet; prajāḥ—élőlények; vilokya—látva; mumuhe—illúzióban volt; sadyaḥ—egyszerre; saḥ—az élőlény; iha—ebben a világban; jñāna-gūhayā—tudást befedő hatása által.
FORDÍTÁS
Az anyagi természet, melyet a három kötőerő tesz változatossá, megteremti az élőlények formáit, az élőlényeket pedig ennek láttán megtéveszti az illuzórikus energia tudást befedő hatása.
MAGYARÁZAT
Az anyagi energia rendelkezik azzal a képességgel, hogy befedje a tudást, ez azonban nem történhet meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Ez egyedül a prajāḥra, az anyagi testben megszületettekre, a feltételekhez kötött lelkekre érvényes. Az élőlények változatossága az anyagi természet kötőerőinek köszönhető, ahogyan azt a Bhagavad-gītā és más védikus írások elmondják. A Bhagavad-gītā (BG 7.12) nagyon szépen elmagyarázza, hogy bár a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőereje az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származik, Ő nincs a hatásuk alatt. Más szóval, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből áradó energia nincs hatással Rá. Egyedül a feltételekhez kötött lelkekre hat, akiket befed az anyagi energia. Az Úr minden élőlény atyja, mivel Ő termékenyíti meg a feltételekhez kötött lelkekkel az anyagi energiát. A feltételekhez kötött lelkek olyan testet kapnak, melyet az anyagi energia hoz létre, míg az élőlények atyja nem áll kapcsolatban a három kötőerővel.
Az előző vers kijelentette, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége azért fogadta el az anyagi energiát, hogy bemutathassa kedvteléseit az élőlények számára, akik élvezni és uralni akarják az anyagi energiát. Ez a világ az Úr anyagi energiáján keresztül jött létre az ilyen élőlények úgynevezett „élvezete” érdekében. Hogy miért jött létre ez a világ, amely a feltételekhez kötött lelkeknek szenvedést okoz, egy nagyon bonyolult kérdés. Az előző vers utal erre a līlayā szóval, ami azt jelenti: „az Úr kedvtelései érdekében”. Az Úr meg akarja változtatni a feltételekhez kötött lelkek élvező mentalitását. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül senki sem lehet az élvező. Ez az anyagi energia tehát azok számára jött létre, akik úgy tesznek, mintha ők lennének az élvezők. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük azt a példát, hogy valójában nincs szükség arra, hogy a kormány egy különálló rendőrséget hozzon létre, de mivel tény, hogy néhány állampolgár nem tartja be az állam törvényeit, szükség van egy olyan testületre, amely a bűnözőkkel foglalkozik. Nincsen szükség rá, ugyanakkor mégis szükséges. Hasonlóképpen arra sem volt szükség, hogy ez az anyagi világ létrejöjjön, és szenvedést okozzon a feltételekhez kötött lelkeknek. Ugyanakkor azonban vannak bizonyos élőlények, akik nitya-baddhāk, örökké feltételekhez kötöttek, s azt mondjuk, hogy időtlen idők óta feltételekhez kötött helyzetben vannak, hiszen senki sem tud utánajárni, hogy az élőlény, a Legfelsőbb Úr szerves része, mikor lázadt fel az Úr hatalma ellen.
Tény, hogy az embereket két csoportra oszthatjuk – akik engedelmeskednek a Legfelsőbb Úr törvényeinek, és akik ateisták vagy agnosztikusok, akik nem fogadják el Isten létét, és saját törvényeiket akarják létrehozni. El akarják fogadtatni, hogy mindenki létrehozhatja saját törvényeit vagy a saját vallási útját. Biztosan tudhatjuk — anélkül hogy visszatekintenénk azoknak az élőlényeknek az eredetére, akik e két csoportba tartoznak —, hogy néhány élőlény fellázadt az Úr törvényei ellen. Az ilyen lelkeket feltételekhez kötött lelkeknek nevezik, mert az anyagi természet három kötőereje feltételekhez köti őket. Ezért használja ez a vers a guṇair vicitrāḥ szavakat.
Ebben az anyagi világban 8 400 000 élő faj van. Mint szellemi lelkek, mindannyian transzcendentálisak ehhez az anyagi világhoz képest. Hogy miért nyilvánulnak meg mégis a különféle életformákban? A választ a vers adja meg: azért, mert az anyagi természet három kötőerejének bűvölete alatt állnak. Mivel az anyagi energia hozta létre őket, testük anyagi elemekből áll. A lelki azonosságot az anyagi test takarja be, s így elvész. Ezért használja ez a vers a mumuhe szót, jelezve, hogy az élőlények megfeledkeztek saját lelki azonosságukról. A hajlam, hogy megfeledkezzenek lelki azonosságukról, azokban a jīvákban, lelkekben van jelen, akik az anyagi természet energiájának befedő hatása alatt állva feltételekhez kötött helyzetben vannak. A vers a jñāna gūhayā szót is megemlíti. A gūhā azt jelenti „befedni”. A parányi feltételekhez kötött lelkek amiatt, hogy tudásuk be van fedve, számtalan fajban nyilvánulnak meg. A Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének hetedik fejezete azt mondja: „az élőlényeket illúzióba ejti az anyagi energia”. A Védák szintén kijelentik, hogy az örök élőlényeket a különféle kötőerők fedik be, s hogy három színű — piros, fehér és kék — élőlényeknek nevezik őket. A piros a szenvedély, a fehér a jóság, a kék pedig a tudatlanság kötőerejét jelképezi. Az anyagi természet kötőerői az anyagi energiához tartoznak, ezért az élőlények, akik az anyagi természet e különféle kötőerőinek hatása alatt állnak, különféle anyagi testekkel rendelkeznek. Amiatt, hogy megfeledkeznek lelki azonosságukról, azt gondolják, hogy ők maguk az anyagi test. A feltételekhez kötött lélek számára az „én” az anyagi testet jelenti. Ezt nevezik mohának, zavarodottságnak.
A Kaṭha Upaniṣad újra és újra kijelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére soha sincs hatással az anyagi természet. Valójában a feltételekhez kötött lelkek, a Legfelsőbb parányi szerves részei azok, akik az anyagi energia befolyása alatt állnak, s akik különféle testekben jelennek meg az anyagi kötőerők hatása alatt.