HU/SB 3.26.71
71. VERS
- yathā prasuptaṁ puruṣaṁ
- prāṇendriya-mano-dhiyaḥ
- prabhavanti vinā yena
- notthāpayitum ojasā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—amint; prasuptam—alvó; puruṣam—egy ember; prāṇa—az életlevegő; indriya—a cselekvő és tudásszerző érzékek; manaḥ—az elme; dhiyaḥ—az intelligencia; prabhavanti—képesek; vinā—nélkül; yena—aki (a Felsőlélek); na—nem; utthāpayitum—felébredni; ojasā—saját erejükből.
FORDÍTÁS
Amikor egy ember alszik, egyetlen anyagi kincse — vagyis sem az életenergia, sem a tudásszerző érzékek, sem a cselekvő érzékek, sem az elme, sem az intelligencia — nem képes felébreszteni őt. Csak akkor ébred föl, ha a Felsőlélek segít neki.
MAGYARÁZAT
Ez a vers részletesen leírja a sāṅkhya filozófia magyarázatát azzal kapcsolatban, hogy a virāṭ-puruṣa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kozmikus formája minden érzékszervnek és azok uralkodó istenségeinek eredeti forrása. A virāṭ-puruṣa és az uralkodó istenségek vagy az élőlények között annyira bonyolult kapcsolat áll fenn, hogy pusztán az érzékszervek működtetésével, amelyek kapcsolatban állnak uralkodó istenségeikkel, nem lehet felébreszteni a virāṭ-puruṣát. Anyagi cselekedetekkel nem lehet felébreszteni a virāṭ-puruṣát, vagyis nem lehet kapcsolatba kerülni az Istenség Legfelsőbb Abszolút Személyiségével. Csakis az odaadó szolgálat és az elkülönülés segítségével kapcsolódhatunk össze az Abszolúttal.