HU/SB 3.26.72
72. VERS
- tam asmin pratyag-ātmānaṁ
- dhiyā yoga-pravṛttayā
- bhaktyā viraktyā jñānena
- vivicyātmani cintayet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—Rajta; asmin—ebben; pratyak-ātmānam—a Felsőlélek; dhiyā—az elmével; yoga-pravṛttayā—odaadó szolgálatot végezve; bhaktyā—odaadáson keresztül; viraktyā—elkülönülésen keresztül; jñānena—lelki tudáson keresztül; vivicya—alaposan fontolóra véve; ātmani—a testben; cintayet—elmélkedjen az ember.
FORDÍTÁS
Ezért az embernek odaadással, lemondással és a lelki tudásban elért fejlődéssel, melyre a figyelmes odaadó szolgálat következtében tett szert, ezen a Felsőlelken kell meditálnia, ahogyan jelen van ebben a testben, noha ugyanakkor különálló tőle.
MAGYARÁZAT
Az ember megláthatja magában a Felsőlelket. A Felsőlélek jelen van a testünkben, de különbözik a testtől, vagyis transzcendentális, a test fölött áll. Bár ugyanabban a testben lakozik, mint az egyéni lélek, a Felsőlélek nem ragaszkodik a testhez, míg az egyéni lélek igen. Az embernek ezért el kell távolodnia ettől az anyagi testtől az odaadó szolgálat végzésével. A versben egyértelműen az áll (bhaktyā), hogy az embernek odaadó szolgálatot kell végeznie a Legfelsőbbnek. Ahogy az a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének második fejezetében áll (SB 1.2.7), vāsudeve bhagavati bhakti-yogaḥ prayojitaḥ. Ha teljesen tiszta odaadással szolgáljuk Vāsudevát, a mindent átható Viṣṇut, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, eltávolodásunk az anyagi világtól azonnal megkezdődik. A sāṅkhya célja az, hogy az ember távol maradjon az anyagi szennyeződéstől. Ezt csupán úgy érheti el, ha odaadó szolgálatot végez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.
Amikor az embert többé nem vonzza az anyagi jólét, valóban képes lesz elméjét a Felsőlélekre rögzíteni. Amíg az anyag eltéríti az elmét, nincs lehetősége arra, hogy elméjét és intelligenciáját az Istenség Legfelsőbb Személyiségére vagy részleges képviselőjére, a Felsőlélekre rögzítse. Más szóval az ember nem tudja az elméjét és az energiáját a Legfelsőbbre irányítani, ha nem távolodik el az anyagi világtól. Az anyagi világtól való elkülönüléssel az ember ténylegesen szert tehet az Abszolút Igazságról szóló tudásra. Amíg valaki az érzéki, anyagi élvezetbe merül, nem értheti meg az Abszolút Igazságot. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 18.54) is megerősíti. Aki megszabadult az anyagi szennyeződéstől, az boldog lesz, hozzákezdhet az odaadó szolgálathoz, az odaadó szolgálat révén pedig felszabadulhat.
A Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekében azt olvashatjuk, hogy az embert az odaadó szolgálat végzése örömmel tölti el. Ilyen örömteli hangulatban megértheti Isten tudományát, vagyis a Kṛṣṇa-tudato; másként ez lehetetlen. A sāṅkhya filozófiai rendszer lényege az anyagi természet elemeinek analitikus tanulmányozása, valamint az elme rögzítése a Felsőlélekre. A sāṅkhya-yoga tökéletessége az Abszolút Igazság odaadó szolgálatában tetőzik.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének huszonhatodik fejezetéhez, melynek címe: „Az anyagi természet alapelvei”.