HU/SB 3.27.11
11. VERS
- mukta-liṅgaṁ sad-ābhāsam
- asati pratipadyate
- sato bandhum asac-cakṣuḥ
- sarvānusyūtam advayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mukta-liṅgam—transzcendentális; sat-ābhāsam—tükröződésként nyilvánul meg; asati—a hamis egóban; pratipadyate—megvalósítja; sataḥ bandhum—az anyagi ok támogatója; asat-cakṣuḥ—az illuzórikus energia szeme (feltárója); sarva-anusyūtam—belépett mindenbe; advayam—második nélkül.
FORDÍTÁS
Egy felszabadult lélek felismeri az Istenség Abszolút Személyiségét, aki transzcendentális, s aki még a hamis egóban is megnyilvánul, mint tükröződés. Ő az anyagi ok támogatója, s behatol mindenbe. Abszolút és egyetlen, s Ő az illuzórikus energia szeme.
MAGYARÁZAT
Egy tiszta bhakta az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelenlétét látja minden anyagilag megnyilvánult dologban. Csak tükröződésként van jelen ott, de egy tiszta bhakta felismeri, hogy az anyagi illúzió sötétségében az egyetlen fény a Legfelsőbb Úr, aki a fenntartója ennek az illúziónak. A Bhagavad-gītā megerősíti, hogy az anyagi megnyilvánulás alapja az Úr Kṛṣṇa. Kṛṣṇa minden ok oka, mondja a Brahma-saṁhitā, és kijelenti, hogy a Legfelsőbb Úr részleges vagy teljes kiterjedése által jelen van nemcsak ebben és minden egyes univerzumban, de minden atomban is, noha egyetlen. Az ebben a versben használt advayam, „egyetlen” szó jelzi, hogy bár az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenben — még az atomokban is — jelen van, nem oszlik részekre. A következő vers elmagyarázza, hogyan van jelen mindenben.