HU/SB 3.27: Az anyagi természet megértése
3.27.1. vers: Az Istenség Személyisége, Kapila folytatta: Amikor az élőlényre nincsenek hatással az anyagi természet kötőerői, akkor amiatt, hogy változatlan és nem tekint semmit a tulajdonának, távol marad a kötőerők kölcsönhatásától, annak ellenére, hogy anyagi testben van, ahogyan a nap is különálló marad a vízen megjelenő visszatükröződésétől.
3.27.2. vers: Amikor a lelket az anyagi természet és a hamis ego varázsa tartja bűvöletben, s önmagát a testével azonosítja, akkor az anyagi cselekedetekbe merül, s a hamis ego hatására azt gondolja, hogy ő mindennek a tulajdonosa.
3.27.3. vers: A feltételekhez kötött lélek ezért különféle alacsonyabb és magasabb rendű fajokba vándorol annak köszönhetően, hogy kapcsolatban áll az anyagi természet kötőerőivel. Ha nem szabadul meg az anyagi cselekedetektől, helytelen tettei miatt el kell fogadnia ezt a helyzetet.
3.27.4. vers: Valójában az élőlény transzcendentális az anyagi léthez képest, de mivel uralkodni akar az anyagi természet fölött, anyagi létezésének állapota nem szűnik meg, s mint egy álomban, különféle kedvezőtlen hatások érik.
3.27.5. vers: Minden feltételekhez kötött léleknek kötelessége, hogy szennyezett tudatát, amely most az anyagi élvezethez ragaszkodik, az elkülönülést gyakorolva nagyon komoly odaadó szolgálattal foglalja le. Így teljesen irányítása alatt tartja majd az elméjét és a tudatát.
3.27.6. vers: Az embernek a yoga-rendszer szabályozó folyamatát követve hitre kell szert tennie, s azzal, hogy Rólam énekel és Rólam hall, fel kell emelkednie a vegyítetlen odaadó szolgálat síkjára.
3.27.7. vers: Az odaadó szolgálatot gyakorolva az embernek minden élőlényt egyenlőnek kell látnia, nem szabad ellenségének tekintenie senkit sem, ugyanakkor bensőséges kapcsolatban sem állhat senkivel. Cölibátusban kell élnie, komolynak kell lennie, s el kell végeznie örök kötelességeit, az eredményt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felajánlva.
3.27.8. vers: Ami jövedelmét illeti, a bhakta legyen elégedett azzal, amit könnyedén megkeres. Ne egyen többet a szükségesnél, éljen magányos helyen, s mindig legyen elmélyült, békés, barátságos, könyörületes és önmegvalósított.
3.27.9. vers: Az embernek tökéletesítenie kell látóképességét az anyag és lélek tudományán keresztül. Nem szabad magát szükségtelenül a testtel azonosítania s így a testhez fűződő kapcsolatokhoz vonzódnia.
3.27.10. vers: Helyzete legyen transzcendentális, túl az anyagi tudat szintjein, tartsa magát távol minden más életfelfogástól. A hamis egótól ekképpen megszabadulva lássa magát éppen úgy, mint a napot az égen.
3.27.11. vers: Egy felszabadult lélek felismeri az Istenség Abszolút Személyiségét, aki transzcendentális, s aki még a hamis egóban is megnyilvánul, mint tükröződés. Ő az anyagi ok támogatója, s behatol mindenbe. Abszolút és egyetlen, s Ő az illuzórikus energia szeme.
3.27.12. vers: A Legfelsőbb Úr jelenlétét úgy lehet megérteni, ahogy a napot ismerjük fel először a vízen tükröződve, majd újra, második tükröződésként a szoba falán, noha maga a nap az égen van.
3.27.13. vers: Az önmegvalósított lélek így tükröződött először a háromféle egóban, majd a testben, az érzékekben és az elmében.
3.27.14. vers: Noha a bhakta látszólag elmerül az öt anyagi elemben, az anyagi élvezet tárgyaiban, az anyagi érzékekben, az anyagi elmében és az intelligenciában, valójában ébren van, s mentes a hamis egótól.
3.27.15. vers: Az élőlény valósághűen érzékelheti létét, mint látó, mivel azonban az ego a mély alvás állapota során eltűnik, tévesen azt gondolja magáról, hogy elveszett, hasonlóan ahhoz, aki elvesztette vagyonát, és szenved, mert úgy gondolja, ő maga is elveszett.
3.27.16. vers: Amikor érett megértése következtében az ember felismeri egyéniségét, megnyilvánul előtte az a helyzet, amit a hamis ego hatására fogad el.
3.27.17. vers: Śrī Devahūti így kérdezett: Kedves brāhmaṇám! Szabadon engedi-e valaha is az anyagi természet a szellemi lelket? Mivel az egyik örökké vonzódik a másikhoz, hogyan válhatnának el?
3.27.18. vers: Ahogy nem létezik különállóan a föld és annak illata vagy a víz és annak íze, úgy nem lehet különálló léte az intelligenciának és a tudatnak sem.
3.27.19. vers: A lélek minden cselekedet passzív végrehajtója; hogyan lehet hát a lélek szabad, amíg az anyagi természet hatással van rá és leköti őt?
3.27.20. vers: Még ha az elmebeli spekuláció segítségével és az alapelvekről érdeklődve megszabadulunk a kötöttség okozta rettentő félelemtől, az újra megjelenhet, mivel annak oka nem szűnt meg.
3.27.21. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Az ember felszabadulhat, ha komoly odaadó szolgálatot végez Nekem, s így hosszú időn keresztül hall Rólam, vagy hallgat Engem. Ha ekképpen végzi előírt kötelességeit, nem éri majd visszahatás, és meg fog szabadulni az anyag szennyeződésétől.
3.27.22. vers: Ezt az odaadó szolgálatot az embernek szilárdan, tökéletes tudással és transzcendentális látásmóddal kell végeznie. Szigorú lemondásban kell élnie, vezekelnie kell, s a misztikus yogát kell gyakorolnia ahhoz, hogy rendíthetetlenül elmerülhessen az önvalóban.
3.27.23. vers: Az anyagi természet ereje befedte az élőlényt, aki úgy tűnik, ezáltal örökké lángoló tűzben ég. A komolyan végzett odaadó szolgálat folyamatával azonban ezt a hatást meg lehet szüntetni, mint ahogy a tüzet okozó rőzsét is felemészti a tűz.
3.27.24. vers: Azzal, hogy felismeri az anyagi természet feletti uralkodás vágyának fogyatékosságát, és ezért feladja azt, az élőlény függetlenné válik és elfoglalja saját dicső helyzetét.
3.27.25. vers: Amikor az ember álmodik, tudata szinte teljesen be van fedve, és számtalan baljós dolgot lát. Amikor azonban ébren van, és teljes tudatában van, az efféle baljós események nem tudják megzavarni.
3.27.26. vers: Az anyagi természet nem árthat a megvilágosodott léleknek, annak ellenére sem, hogy anyagi cselekedeteket végez, mert ismeri az Abszolútról szóló igazságot, s elméjét az Istenség Legfelsőbb Személyiségére rögzítette.
3.27.27. vers: Ha valaki sok-sok éven és életen keresztül odaadó szolgálatot végez, s az önmegvalósításra törekszik, többé a legkevésbé sem vágyik majd arra, hogy valamelyik anyagi világbeli bolygó — legyen az akár a legfelsőbb bolygó, Brahmaloka — élvezetében részesüljön, mert tudata teljesen fejletté válik.
3.27.28-29. vers: Bhaktám határtalan, indokolatlan kegyemből valóban szert tesz az önmegvalósításra, s így minden kétségtől megszabadulva rendíthetetlenül halad végső hajléka felé, amely közvetlenül tiszta, lelki gyönyörenergiám védelme alatt áll. Ez az élőlény végső, tökéletes célja. A misztikus bhakta jelenlegi anyagi testének elhagyása után erre a transzcendentális helyre kerül, és sohasem tér onnan vissza.
3.27.30. vers: Amikor egy tökéletes yogī figyelmét többé nem ragadják el a misztikus hatalom melléktermékei, melyek a külső energia megnyilvánulásai, akadálytalanul haladhat a Felém vezető úton, s így a halál ereje nem győzheti le őt.