HU/SB 3.28.20
20. VERS
- tasmí labdha-padaṁ cittaṁ
- sarvāvayava-saṁsthitam
- vilakṣyaikatra saṁyujyād
- aṅge bhagavato muniḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmin—az Úr formájára; labdha-padam—rögzítve; cittam—az elmét; sarva—mind; avayava—testrészek; saṁsthitam—összpontosítva; vilakṣya—megkülönböztetve; ekatra—egy helyen; saṁyujyāt—rögzíteni kell az elmét; aṅge—minden egyes testrészre; bhagavataḥ—az Úrnak; muniḥ—a bölcs.
FORDÍTÁS
Amikor a yogī az Úr örök formájára összpontosítja elméjét, ne együttesen szemlélje a testrészeit, hanem rögzítse elméjét külön-külön az Úr minden egyes testrészére.
MAGYARÁZAT
A muni szó nagyon fontos ebben a versben. Muni az, aki nagyon jártas az elmebeli spekulációban, vagyis a gondolkodásban, az érzékelésben és az akarat kinyilvánításban. Nem bhaktaként, és nem is yogīként említik őt ezek a sorok. Akik az Úr formáján próbálnak meditálni, őket muniknak nevezik, vagy kevésbé intelligenseknek, míg azokat, akik valódi szolgálatot végeznek az Úrnak, bhakti-yogīknak hívják. A következőkben leírt gondolkodási folyamat a munik képzését szolgálja. Hogy a yogī meggyőződhessen arról, hogy az Abszolút Igazság, az Istenség Legfelsőbb Személyisége sohasem személytelen, a következő versek előírják, hogyan kell testrészről testrészre haladva szemlélni az Úr személyes formáját. Ha az Úrra egészként gondolunk, az néha személytelen is lehet; ezért a vers azt javasolja, hogy az ember először az Úr lótuszlábára gondoljon, aztán bokájára, csípőjére, derekára, mellkasára, nyakára, arcára és így tovább. A meditációt az Úr lótuszlábainál kell kezdenünk, s aztán fokozatosan emelkedve transzcendentális testének felsőbb részei felé kell haladnunk.