HU/SB 3.28.4
4. VERS
- ahiṁsā satyam asteyaṁ
- yāvad-artha-parigrahaḥ
- brahmacaryaṁ tapaḥ śaucaṁ
- svādhyāyaḥ puruṣārcanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ahiṁsā—erőszaknélküliség; satyam—igazmondás; asteyam—tartózkodás a lopástól; yāvat-artha—amennyire szükséges; parigrahaḥ—birtokolva; brahmacaryam—cölibátus; tapaḥ—lemondás; śaucam—tisztaság; sva-adhyāyaḥ—a Védák tanulmányozása; puruṣa-arcanam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádata.
FORDÍTÁS
Az ember gyakorolja az erőszakmentességet, az igazmondást, kerülje el a lopást, és legyen elégedett azzal, ami önmaga létfenntartásához szükséges. Tartózkodjon a szexuális élettől, éljen lemondásban, legyen tiszta, tanulmányozza a Védákat, és imádja az Istenség Legfelsőbb Személyisége legfelsőbb formáját.
MAGYARÁZAT
A puruṣārcanam szó ebben a versben az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, legfőképpen pedig Kṛṣṇa formájának imádatát jelenti. A Bhagavad-gītāban Arjuna megerősíti, hogy Kṛṣṇa az eredeti puruṣa, az Istenség Személyisége, a puruṣaṁ śāśvatam. Ezért a yoga gyakorlása során nemcsak az elménket kell Kṛṣṇa személyére rögzíteni, de naponta imádnunk kell Kṛṣṇa formáját, mūrtiját is.
A brahmacārī cölibátusban él, uralkodva a nemi vágyakon. Az ember a yoga gyakorlásával egy időben nem élvezheti a korlátlan szexuális életet; ez szélhámosság. Vannak olyan állítólagos yogīk, akik azt terjesztik, hogy bárki kedve szerint folytathatja a nemi életet, s emellett yogī lehet belőle, ez egyáltalán nem hiteles folyamat. Ez a vers nagyon érthetően elmagyarázza, hogy az embernek cölibátusban kell élnie. Brahmacaryam azt jelenti, hogy az életét csupán Brahmannal kapcsolja össze, azaz teljes Kṛṣṇa-tudatban él. Akik túlságosan ragaszkodnak a szexuális élvezethez, azok nem tudják követni azokat a szabályokat, amelyek a Kṛṣṇa-tudathoz vezetnek. Szexuális életet egyedül azok élhetnek, akik házasok. Azt, akinek szexuális élete a házasságon belülre korlátozódik, szintén brahmacārīnak nevezik.
Az asteyam szó szintén nagyon fontos egy yogī számára. Az asteyam azt jelenti, hogy „tartózkodni a lopástól”. Tágabb értelemben mindenki tolvaj, aki többet halmoz fel, mint amennyire szüksége van. A lelki kommunizmus elvei szerint az embernek nem lehet több a tulajdonában, mint amennyire létfenntartásához szüksége van. Ez a természet törvénye. Bárki, aki a szükségesnél több pénzt gyűjt össze vagy több tulajdont halmoz fel, tolvajnak nevezik. Aki pusztán vagyonát gyarapítja, ám nem arra használja, hogy az Istenség Személyiségének mutasson be áldozatot, vagy, hogy Őt imádja, az a legnagyobb tolvaj.
A svādhyāyaḥ szó annyit jelent, mint „olvasni a hiteles védikus írásokat”. Ha valaki nem Kṛṣṇa-tudatú, de követi a yoga folyamatát, akkor is olvasnia kell a hiteles védikus írásokat, hogy megértésre tegyen szert. A yoga gyakorlása önmagában nem elegendő. Narottama dāsa Ṭhākura, a gauḍīya vaiṣṇava-sampradāya kiemelkedő bhaktája és ācāryája azt mondja, hogy minden lelki tevékenység megértéséhez három forrást kell meghallgatnunk:
- a szent életű embereket,
- a hiteles szentírásokat és
- a lelki tanítómestert.
Útmutatásaik mind nagyon fontosak ahhoz, hogy fejlődjünk a lelki életben. A lelki tanítómester kijelöli a hiteles írást az odaadó szolgálat yogájának végzéséhez, s ő maga csak az írásokra hivatkozva beszél. Ezért a yoga végzéséhez szükség van a hiteles írások olvasására. A hiteles írások olvasása nélkül a yoga gyakorlása nem több puszta időfecsérlésnél.