HU/SB 3.29.13
13. VERS
- sālokya-sārṣṭi-sāmīpya-
- sārūpyaikatvam apy uta
- dīyamānaṁ na gṛhṇanti
- vinā mat-sevanaṁ janāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sālokya—ugyanazon a bolygón élni; sārṣṭi—ugyanolyan fenséggel rendelkezni; sāmīpya—személyes társnak lenni; sārūpya—ugyanolyan testi vonásokkal rendelkezni; ekatvam—egység; api—szintén; uta—még; dīyamānam—felajánlva; na—nem; gṛhṇanti—elfogad; vinā—nélkül; mat—Enyém; sevanam—odaadó szolgálat; janāḥ—tiszta bhakták.
FORDÍTÁS
Egy tiszta bhakta nem fogad el semmilyen felszabadulást — sem a sālokyát, sem a sārṣṭit, sem a sāmīpyát, sem a sārūpyát, sem az ekatvát —, még akkor sem, ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége felkínálja neki.
MAGYARÁZAT
Az Úr Caitanya arra tanít minket, hogyan végezzünk tiszta odaadó szolgálatot az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti spontán szeretetből. A Śikṣāṣṭakában így imádkozik az Úrhoz: „Ó, Uram! Nem kívánok Tőled vagyont vagy gyönyörű feleséget, s arra sem vágyom, hogy sok követőm legyen. Csak azt kérem Tőled, hogy életről életre tiszta bhakta maradhassak lótuszlábaidnál.” Az Úr Caitanya imái és a Śrīmad-Bhāgavatam kijelentései nagyon hasonlóak. Az Úr Caitanya azt mondja imájában: „életről életre”, s ezzel jelzi, hogy egy bhakta nem vágyik a születés és halál megszűnésére. A yogīk és az empirikus filozófusok arra vágynak, hogy a születés és halál folyamatának vége szakadjon, egy bhakta azonban elégedett még akkor is, ha az anyagi világban maradva végez odaadó szolgálatot.
A vers egyértelműen kijelenti, hogy egy tiszta bhakta nem vágyik az ekatva elérésére, azaz arra, hogy eggyé váljon Legfelsőbb Úrral, Erre az imperszonalisták, az elméjükben spekulálók és a meditáló yogīk vágynak. Egy tiszta bhakta nem is álmodik arról, hogy eggyé váljon a Legfelsőbb Úrral. Néha beleegyezik, hogy a Vaikuṇṭha bolygókra emelkedjen, s ott szolgálja az Urat, de azt, hogy a Brahman-ragyogásba olvadjon — melyet a pokolnál is rosszabbnak tekint —, sohasem fogadja el. Ezt az ekatvát, ami a Legfelsőbb Úr ragyogásába olvadást jelenti, kaivalyának nevezik, de azt a boldogságot, amely a kaivalyából származik, a tiszta bhakták pokolinak tartják. A bhakta olyannyira szereti szolgálni a Legfelsőbb Urat, hogy az ötféle felszabadulás számára teljesen lényegtelen. Arról, aki tiszta, transzcendentális szerető szolgálatot végez az Úrnak, tudhatjuk, hogy már elnyerte az ötféle felszabadulást.
Amikor egy bhakta a lelki világba, Vaikuṇṭhára kerül, négy lehetőséget kap. Ezek közül az egyik a sālokya, ami annyit jelent, hogy ugyanazon a bolygón élhet, mint a Legfelsőbb Személyiség. A Legfelsőbb Személy különféle teljes kiterjedéseiben a számtalan Vaikuṇṭha bolygón él. A legfőbb bolygó a Kṛṣṇaloka. Ahogy az anyagi univerzumban a legfőbb bolygó a Nap, úgy a lelki univerzumban a legfőbb bolygó a Kṛṣṇaloka. Kṛṣṇalokáról az Úr Kṛṣṇa testének ragyogása nemcsak a lelki világba jut el, hanem az anyagi világba is, ott azonban az anyag befedi. A lelki világban számtalan Vaikuṇṭha bolygó van, és mindegyiken az Úr az uralkodó Istenség. A bhakta felemelkedhet az egyik ilyen Vaikuṇṭha bolygóra, hogy együtt éljen az Istenség Legfelsőbb Személyiségével.
A sārṣṭi felszabadulás esetében a bhakta fenséges tulajdonságai megegyeznek a Legfelsőbb Úréval. Sāmīpya azt jelenti, hogy az ember a Legfelsőbb Úr személyes társa. A sārūpya felszabadulásnál a bhakta testi vonásai pontosan olyanok, mint a Legfelsőbb Úréi, kivéve két-három jegyet, amelyek kizárólag az Úr transzcendentális testén találhatók meg. A Śrīvatsa például, az Úr mellkasán lévő szőrtincs sajátságosan megkülönbözteti Őt bhaktáitól.
Egy tiszta bhakta még akkor sem fogadja el ezt az ötféle lelki létet, ha felkínálják neki, és egyáltalán nem vágyik anyagi áldásokra, amelyek mind jelentéktelenek a lelki áldáshoz képest. Amikor Prahlāda Mahārājának az Úr anyagi áldást ajánlott fel, Prahlāda Mahārāja így szólt: „Uram! Láttam, hogy apám oly sok anyagi áldásban részesült, s hogy még a félistenek is rettegtek gazdagságától, Te azonban egy másodperc alatt véget vetettél életének és anyagi javainak.” Egy bhaktában fel sem merül, hogy bármilyen anyagi vagy lelki jólétre vágyjon. Pusztán arra vágyik, hogy az Urat szolgálja. Ez a legnagyobb boldogság.