HU/SB 3.29.14
14. VERS
- sa eva bhakti-yogākhya
- ātyantika udāhṛtaḥ
- yenātivrajya tri-guṇaṁ
- mad-bhāvāyopapadyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ez; eva—valóban; bhakti-yoga—odaadó szolgálat; ākhyaḥ—hívják; ātyantikaḥ—a legmagasabb szint; udāhṛtaḥ—elmagyarázta; yena—ami által; ativrajya—legyőzve; tri-guṇam—az anyagi természet három kötőereje; mat-bhāvāya—transzcendentális szintemhez; upapadyate—az ember eléri.
FORDÍTÁS
Az odaadó szolgálat legmagasabb szintjének elérésével — amelyről már beszéltem — az ember felülkerekedhet az anyagi természet három kötőerejének befolyásán, s megállapodhat azon a transzcendentális síkon, amelyen az Úr áll.
MAGYARÁZAT
Śrīpāda Śaṅkarācārya, akit a filozófusok imperszonalista irányzata vezetőjének tekintenek, a Bhagavad-gītāhoz fűzött magyarázatának elején elismerte, hogy Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége túl van az anyagi teremtésen. Rajta kívül minden más az anyagi teremtéshez tartozik. A védikus irodalom azt is megerősíti, hogy a teremtés előtt egyedül Nārāyaṇa létezett; nem létezett sem az Úr Brahmā, sem az Úr Śiva. Csakis Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, azaz Kṛṣṇa van örökké transzcendentális helyzetben, túl az anyagi teremtés befolyásán.
A jóság, a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötőerői nincsenek hatással az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetére, ezért Őt nirguṇának hívják (aki mentes az anyagi tulajdonságok minden árnyalatától). Az Úr Kapila ugyanezt a tényt erősíti itt meg: aki tiszta odaadó szolgálatot végez, az ugyanúgy transzcendentális helyzetben van, mint az Úr. Ahogy az Úrra, úgy tiszta bhaktáira sincsenek hatással az anyagi kötőerők. Akire nincsenek hatással az anyagi természet kötőerői, azt felszabadult léleknek, brahma-bhūta léleknek (SB 4.30.20) nevezik. A brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54) a felszabadulás szintje. Ahaṁ brahmāsmi: „Én nem ez a test vagyok.” Ez egyedül arra vonatkozik, aki állandóan Kṛṣṇa odaadó szolgálatába merül, s így transzcendentális szinten áll; az ilyen ember fölötte áll az anyagi természet három kötőereje befolyásának.
Az imperszonalisták abban a tévhitben élnek, hogy az ember az Úr — vagyis Brahman — bármilyen képzeletbeli formáját imádhatja, s végül beleolvadhat a Brahman-ragyogásba. Természetesen az is felszabadulás, amikor valaki a Legfelsőbb Úr testének ragyogásába (a Brahmanba) merül, ahogyan azt az előző vers elmagyarázta. Az ekatva szintén felszabadulás, de az efféle felszabadulást a bhakták sosem fogadják el, mert a minőségi egységre azonnal szert tesz az ember, amint az odaadó szolgálatba merül. A bhakta már szert tett erre a minőségi egyenlőségre, melyet a személytelen felszabadulás eredményez; nem kell külön törekednie rá. A versben érthetően az áll, hogy pusztán a tiszta odaadó szolgálat által az ember minőségileg olyanná válik, mint Maga az Úr.