HU/SB 3.29.21
21. VERS
- ahaṁ sarveṣu bhūteṣu
- bhūtātmāvasthitaḥ sadā
- tam avajñāya māṁ martyaḥ
- kurute ’rcā-viḍambanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aham—Én; sarveṣu—mindegyikben; bhūteṣu—élőlények; bhūta-ātmā—a Felsőlélek minden lényben; avasthitaḥ—tartózkodó; sadā—mindig; tam—az a Felsőlélek; avajñāya—semmibe véve; mām—Engem; martyaḥ—egy halandó ember; kurute—végez; arcā—a mūrti imádatának; viḍambanam—utánzás.
FORDÍTÁS
Felsőlélekként jelen vagyok minden élőlényben. Ha valaki nem törődik e mindenhol jelen lévő Felsőlélekkel, vagy semmibe veszi Őt, s közben imádja a templomi mūrtit, az nem több puszta utánzásnál.
MAGYARÁZAT
Tiszta tudatban, azaz Kṛṣṇa-tudatban az ember mindenhol Kṛṣṇa jelenlétét érzékeli. Ha valaki tehát imádja a templomi mūrtit, de nem veszi figyelembe a többi élőlényt, akkor az odaadó szolgálat legalacsonyabb szintjén áll. Az a bhakta, aki imádja a mūrtit a templomban, de nem tisztel másokat, ő az odaadó szolgálat legalacsonyabb szintjén, anyagi síkon áll. Egy bhaktának arra kell törekednie, hogy mindent Kṛṣṇával kapcsolatban értsen meg, s hogy mindent ebben a szellemben szolgáljon. Mindent szolgálni azt jelenti, hogy használjon mindent Kṛṣṇa szolgálatában. Azt a jámbor embert, aki nem ismeri kapcsolatát Kṛṣṇával, egy fejlett bhaktának meg kell próbálnia Kṛṣṇa szolgálatába állítani. Aki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, az ne csupán az élőlényeket, de mindent állítson Kṛṣṇa szolgálatába.