HU/SB 3.29.22


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


22. VERS

yo māṁ sarveṣu bhūteṣu
santam ātmānam īśvaram
hitvārcāṁ bhajate mauḍhyād
bhasmany eva juhoti saḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yaḥ—aki; mām—Engem; sarveṣu—mindenben; bhūteṣu—élőlények; santam—jelen lévő; ātmānam—a Paramātmā; īśvaram—a Legfelsőbb Úr; hitvā—semmibe véve; arcām—a mūrti; bhajate—imádja; mauḍhyāt—a tudatlanság miatt; bhasmani—a hamuba; eva—csak; juhoti—felajánlásokat tesz; saḥ—ő.


FORDÍTÁS

Aki imádja az Istenség mūrtiját a templomban, de nem tudja, hogy a Legfelsőbb Úr Paramātmāként jelen van minden élőlény szívében, az kétségtelenül tudatlanságban van, s ahhoz az emberhez hasonlítják, aki a hamuba szórja felajánlását.


MAGYARÁZAT

E kijelentésből kiderül, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Felsőlélekként, teljes kiterjedéseként jelen van minden élőlényben. Az élőlények 8 400 000 fajta testtel rendelkeznek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége pedig ott él minden testben egyéni lélekként és Felsőlélekként egyaránt. Mivel az egyéni lélek a Legfelsőbb Úr szerves része, ebben az értelemben az Úr jelen van minden testben, s Felsőlélekként szintén jelen van, mint szemtanú. Mindkét esetben lényeges, hogy Isten jelen van minden élőlényben. Azok tehát, akik egy bizonyos vallásos csoportosuláshoz tartozónak vallják magukat, de nem érzik az Istenség Legfelsőbb Személyiségének jelenlétét minden élőlényben és mindenhol máshol, a tudatlanság kötőerejének hatása alatt állnak.

Ha valaki nem rendelkezik azzal az alapvető ismerettel, hogy az Úr mindenütt jelen van, s pusztán a templomban vagy a mecsetben végzett szertartásokhoz ragaszkodik, az olyan, mintha a tűz helyett a hamuba szórná a felajánlásra szánt vajat. Az áldozat felajánlása úgy történik, hogy az ember tisztított vajat önt a tűzbe, s védikus mantrákat énekel; ám ha a tisztított vajat a hamuba önti, áldozata semmi eredménnyel nem jár, még akkor sem, ha védikus mantrákat zeng, s a körülmények is kedvezőek az áldozathoz. Más szóval egy bhaktának nem szabad egyetlen élőlényt sem figyelmen kívül hagynia. Tudnia kell, hogy Isten jelen van minden élőlényben    —    legyen az élőlény bármilyen jelentéktelen    —,    még a hangyában is, ezért minden élőlénnyel kedvesen kell bánnia, s nem szabad kitennie őket semmiféle erőszaknak. A modern, civilizált társadalomban hivatalosan tartják fenn és támogatják a vágóhidakat egy bizonyos vallásos elv alapján. Azonban amiatt, hogy nem tudják, hogy Isten jelen van minden élőlényben, az emberi civilizáció minden állítólagos fejlődése    —    legyen az lelki vagy anyagi    —    a tudatlanság minőségébe tartozik.