HU/SB 3.29.35
35. VERS
- bhakti-yogaś ca yogaś ca
- mayā mānavy udīritaḥ
- yayor ekatareṇaiva
- puruṣaḥ puruṣaṁ vrajet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhakti-yogaḥ—odaadó szolgálat; ca—és; yogaḥ—misztikus yoga; ca—szintén; mayā—Általam; mānavi—ó, Manu leánya; udīritaḥ—leírta; yayoḥ—amelyből kettő; ekatareṇa—bármelyik által; eva—egyedül; puruṣaḥ—egy személy; puruṣam—a Legfelsőbb Személy; vrajet—elérheti.
FORDÍTÁS
Kedves anyám, ó, Manu leánya! Az a bhakta, aki ily módon alkalmazza az odaadó szolgálat és a misztikus yoga tudományát, pusztán ezzel az odaadó szolgálattal eljuthat a Legfelsőbb Személy hajlékára.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kapiladeva most tökéletes magyarázatot ad arra, hogy a nyolcféle yoga-tevékenységből álló misztikus yoga-rendszert azzal a céllal kell végeznünk, hogy eljussunk a bhakti-yoga tökéletes szintjére. Nem fogadható el, hogy valaki pusztán attól elégedetté válik, hogy ülőhelyzeteket gyakorol és teljesnek véli magát. A meditációval az odaadó szolgálat síkját kell elérni. Ahogyan arról korábban írtunk, a yogīnak az Úr Viṣṇu formáján kell meditálnia, lépésről lépésre haladva a bokától a lábszárig, onnan a térdig, a combig, a mellkasig, a nyakig, majd ily módon fokozatosan az arcig, s aztán az ékszerekig. Nincs szó személytelen meditációról.
Amikor valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségén részletesen meditálva eljut az Isten iránti szeretetig, az nem más, mint a bhakti-yoga szintje. Ezen a ponton valóban transzcendentális szeretetből kell szolgálnia az Urat. Mindenki, aki yogát végez, s eléri az odaadó szolgálat síkját, eljuthat az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális hajlékára. A vers egyértelműen kimondja: puruṣaḥ puruṣaṁ vrajet — a puruṣa, az élőlény a Legfelsőbb Személyhez megy. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége minőségileg azonos az élőlénnyel; mindkettőt puruṣaként határozzák meg. A puruṣa tulajdonság jelen van a Legfelsőbb Istenségben és az élőlényben egyaránt. Puruṣa élvezőt jelent, az élvező szellem pedig az élőlényben és a Legfelsőbb Úrban egyaránt jelen van. A különbség csupán az élvezet mértékében van. Az élőlény nem juthat olyan mennyiségű élvezethez, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Jól illik erre a gazdag ember és a szegény ember példája: az élvezetre való hajlam jelen van mindkettőben, ám a szegény ember nem képes ugyanolyan mértékben élvezni, mint a gazdag ember. Amikor azonban a szegény ember összehangolja vágyait a gazdag ember vágyaival, s a szegény és a gazdag, a kicsi és a nagy együttműködnek, akkor egyformán osztják meg az élvezetet. Épp olyan ez, mint a bhakti-yoga. Puruṣaḥ puruṣaṁ vrajet: amikor egy élőlény belép Isten birodalmába, s együttműködik a Legfelsőbb Úrral, azzal, hogy élvezetet nyújt Neki, akkor ugyanolyan lehetőségeket, azaz ugyanolyan mértékű boldogságot élvez, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
Másrészt azonban amikor az élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyiségét utánozva vágyik élvezetre, akkor vágyát māyānak nevezik, s ez az anyagi atmoszférába juttatja őt. Az élőlény, aki saját maga akar élvezni, s nem akar együttműködni a Legfelsőbb Úrral, materialista életet él. Amint azonban élvezetét összekapcsolja az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, a lelki életet gyakorolja. Megemlíthetünk egy példát is ezzel kapcsolatban: A test különböző részei nem képesek függetlenül élvezni az életet; együtt kell működniük az egész testtel, s táplálékot kell juttatniuk a gyomorba. Ily módon az egész testtel együttműködve a test minden része egyformán részesül az élvezetben. Ez az acintya-bhedābheda, az egyidejű azonosság és különbözőség filozófiája. Az élőlény nem élvezheti az életet szemben állva a Legfelsőbb Úrral; cselekedeteit össze kell kapcsolnia a bhakti-yoga gyakorlása révén az Úrral.
A vers elmondja, hogy az ember a yoga vagy a bhakti-yoga folyamatával egyaránt megközelítheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez azt mutatja, hogy valójában nincs különbség a yoga és a bhakti-yoga között, hiszen mindkettőnek Viṣṇu a célja. A modern korban azonban kialakult egy olyan yoga-folyamat, amely valamiféle üres és személytelen cél megvalósítására törekszik. Valójában a yoga azt jelenti, hogy az Úr Viṣṇu formáján meditálunk. Ha a yoga-gyakorlatot valóban a hiteles útmutatás alapján végezzük, akkor nincs különbség a yoga és a bhakti-yoga között.