HU/SB 3.29.34
34. VERS
- manasaitāni bhūtāni
- praṇamed bahu-mānayan
- īśvaro jīva-kalayā
- praviṣṭo bhagavān iti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manasā—az elmével; etāni—ezeknek; bhūtāni—élőlények; praṇamet—tiszteletét ajánlja; bahu-mānayan—megbecsülést mutatva; īśvaraḥ—az irányító; jīva—az élőlényeknek; kalayā—kiterjedése révén mint Felsőlélek; praviṣṭaḥ—behatolt; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; iti—így.
FORDÍTÁS
Az ilyen tökéletes bhakta tiszteletét ajánlja minden élőlénynek, mert szilárd meggyőződéssel tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége behatolt minden élőlény testébe Felsőlélekként, azaz irányítóként.
MAGYARÁZAT
Ahogy a vers leírja, egy tökéletes bhakta nem követi el azt a hibát, hogy azt gondolja, hogy mivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége Paramātmāként behatolt minden élőlény testébe, minden élőlényből az Istenség Legfelsőbb Személyisége lett. Ez ostobaság. Tételezzük fel, hogy valaki belép egy szobába; ez nem jelenti azt, hogy a szoba ez a személy lett. Ugyanígy a Legfelsőbb Úr a 8 400 000 fajban minden egyes testbe behatol, ám ez nem jelenti azt, hogy mindegyik test a Legfelsőbb Úrrá vált. Mivel azonban a Legfelsőbb Úr jelen van bennük, a tiszta bhakta minden testet az Úr templomának tekint, s mivel a teljes tudás birtokában tisztelettel adózik e templomoknak, tisztel minden élőlényt, aki kapcsolatban áll az Úrral. A māyāvādī filozófusok helytelenül úgy vélekednek, hogy mivel a Legfelsőbb Személy behatolt egy szegény ember testébe, a Legfelsőbb Úr daridra-nārāyaṇává, vagyis szegény Nārāyaṇává vált. Ezek az ateisták és az abhakták istenkáromló kijelentései.