HU/SB 3.29.45
45. VERS
- so ’nanto ’nta-karaḥ kālo
- ’nādir ādi-kṛd avyayaḥ
- janaṁ janena janayan
- mārayan mṛtyunāntakam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az; anantaḥ—végtelen; anta-karaḥ—pusztító; kālaḥ—idő; anādiḥ—kezdet nélkül; ādi-kṛt—a teremtő; avyayaḥ—nincs kitéve változásnak; janam—személyek; janena—személyek által; janayan—létrehozva; mārayan—elpusztítva; mṛtyunā—a halál által; antakam—a halál ura.
FORDÍTÁS
Az örök időtényezőnek nincs kezdete és nincs vége. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a bűnös világ létrehozóját képviseli. Véget vet az érzékelhető világnak, s folytatja a teremtés munkáját azzal, hogy egy egyént létrehoz egy másikból, s ugyanígy az univerzumot is megsemmisíti azáltal, hogy elpusztítja még a halál urát, Yamarāját is.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képviselő örök idő hatására az apa gyermeket nemz, majd az apát a kegyetlen halál elpusztítja. Az idő hatására azonban még a kegyetlen halál ura is elpusztul. Más szóval az anyagi világban élő félistenek valamennyien éppúgy ideiglenesen léteznek, mint mi magunk. A mi életünk legjobb esetben száz évig tart, ehhez hasonlóan, noha az ő életük hossza millió és millió év, a félistenek léte sem örök. Ebben az anyagi világban senki sem élhet örökké. Az érzékelhető világ az Istenség Legfelsőbb Személyisége ujjának intésére keletkezik, létezik és pusztul el. Éppen ezért egy bhakta semmire sem vágyik ebben az anyagi világban. Egy bhakta csupán arra vágyik, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálhassa. Ez a szolgai viszony örökké létezik; az Úr örökké létezik, az Úr szolgája örökké létezik, és a szolgálat is örökké létezik.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének huszonkilencedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Kapila az odaadó szolgálatról beszél”.