HU/SB 3.3.20
20. VERS
- snigdha-smitāvalokena
- vācā pīyūṣa-kalpayā
- caritreṇānavadyena
- śrī-niketena cātmanā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
snigdha–szelíd; smita-avalokena–kedves mosollyal és pillantással; vācā–szavakkal; pīyūṣa-kalpayā–nektárhoz hasonló; caritreṇa–a jelleme által; anavadyena–hiba nélküli; śrī–szerencse; niketena–lakhely; ca–és; ātmanā–transzcendentális testével.
FORDÍTÁS
Ott volt transzcendentális testében, mely a szerencse istennőjének hajléka, örökké szelíd és kedvesen mosolygó arcával, nektári szavaival és hibátlan jellemével.
MAGYARÁZAT
Az előző vers elmondta, hogy az Úr Kṛṣṇa, mivel jártas a sāṅkhya filozófiában, távol áll mindentől, ami anyagi, ez a vers pedig arról ír, hogy Ő a szerencse istennőjének hajléka. Ez a két dolog a legkevésbé sem mond ellent egymásnak. Az Úr Kṛṣṇa megvált az alacsonyabb rendű természet változatosságától, de a lelki természetet, vagyis belső energiáját örökké gyönyörrel élvezi. A csekély tudással rendelkező ember nem képes felfogni ezt a különbséget a külső és a belső energia között. A Bhagavad-gītā a belső energiát parā-prakṛtinek nevezi, s a Viṣṇu Purāṇa Viṣṇu belső ,mint parā-śaktiról tesz említést. Az Úr sohasem válik meg a parā-śaktival való kapcsolatától. A Brahma-saṁhitā (5.37) e parā-śaktit és megnyilvánulásait így jellemzi: ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhiḥ. Az Úr ezt a transzcendentális gyönyörből származó élvezetet megízlelve örökké derűs és mindentudó. Az alacsonyabb rendű energia változatosságának megtagadása nem vonja szükségszerűen magával a lelki világ valódi transzcendentális gyönyörének tagadását. Ezért az Úr kedvessége, mosolya, jelleme és minden, ami Vele kapcsolatos, transzcendentális. A belső energia ilyen megnyilvánulásai magát a valóságot jelentik, melynek anyagi árnyéka csupán ideiglenes megjelenés, amelytől mindazoknak, akik megfelelő tudással rendelkeznek, távol kell maradniuk.