HU/SB 3.3.26
26. VERS
- tatra snātvā pitṝn devān
- ṛṣīṁś caiva tad-ambhasā
- tarpayitvātha viprebhyo
- gāvo bahu-guṇā daduḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra–ott; snātvā–megfürödve; pitṝn–ősatyák; devān–félistenek; ṛṣīn–nagy bölcsek; ca–szintén; eva–bizonyára; tat–annak; ambhasā–a víz által; tarpayitvā–elégedetté téve; atha–ezek után; viprebhyaḥ–a brāhmaṇáknak; gāvaḥ–tehenek; bahu-guṇāḥ–nagyon hasznos; daduḥ–adományoztak.
FORDÍTÁS
Miután megérkeztek, mindannyian fürdőt vettek. A zarándokhely vizével tiszteletüket ajánlva elégedetté tették az ősatyákat, a félisteneket és a nagy bölcseket, majd királyi adományként teheneket ajándékoztak a brāhmaṇáknak.
MAGYARÁZAT
Az Úr bhaktái számtalan csoportra oszthatók, melyek közül a két legfontosabb a nitya-siddhák és a sādhana-siddhák csoportja. A nitya-siddha bhakták annak ellenére, hogy néha megjelennek az anyagi világban, hogy teljesítsék a missziót, amivel az Úr megbízta őket, sohasem zuhannak alá az anyagi atmoszféra birodalmába. A sādhana-siddha bhakták a feltételekhez kötött lelkek közül kerülnek ki, s közöttük találhatunk nem tiszta és tiszta bhaktákat egyaránt. A nem tiszta bhakták néha lelkesen végeznek gyümölcsöző cselekedeteket, és hajlamosak a filozófiai spekulációra. A tiszta bhakták azonban mentesek mindettől, s tökéletesen elmerülnek az Úr szolgálatában, nem törődve azzal sem, hogy hol és milyen helyzetben vannak éppen. A tiszta bhakták sohasem szeretik félretenni az Úr szolgálatát cserében azért, hogy szent zarándokhelyekre látogassanak. Az Úr egyik újabb kori nagy bhaktája, Śrī Narottama dāsa Ṭhākura így énekelt: „A szent zarándokhelyek látogatása sem más, mint az elme zavarodottsága, hiszen az Úr odaadó szolgálata, bárhol is végezzék, a lelki tökéletesség legmagasabb szintjét jelenti.”
Az Úr tiszta bhaktáinak, akik teljesen elégedettek azzal, hogy az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzik, aligha van szükségük arra, hogy a különféle zarándokhelyekre látogassanak. Azoknak viszont, akik nem eléggé fejlettek, kötelességük a zarándokhelyek látogatása és a szertartások rendszeres végzése. A Yadu-dinasztia hercegi rendjének azok a tagjai, akik Prabhāsába mentek, minden kötelességet végrehajtottak, amelyet egy zarándokhelyen el kell végezni, és jámbor tetteik eredményeit felajánlották ősatyáiknak és másoknak.
Minden emberi lény törvényszerűen lekötelezettje Istennek, a félisteneknek, a nagy bölcseknek, más élőlényeknek, általában az embereknek, az ősatyáknak és másoknak a tőlük kapott különféle adományok miatt, ezért hálája jeléül mindenki köteles visszafizetnie adósságát. Ahogyan a következő vers erről beszámol, a Yaduk, akik Prabhāsa zarándokhelyre látogattak, kötelességeiket föld, arany és jól táplált tehenek adományozása formájában hajtották végre, s ajándékuk királyokhoz illő volt.