HU/SB 3.30.14
14. VERS
- tatrāpy ajāta-nirvedo
- bhriyamāṇaḥ svayam bhṛtaiḥ
- jarayopātta-vairūpyo
- maraṇābhimukho gṛhe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott; api—bár; ajāta—nem ébredt fel; nirvedaḥ—ellenérzés; bhriyamāṇaḥ—eltartva; svayam—maga által; bhṛtaiḥ—azok által, akiket eltartott; jarayā—az öregkorral; upātta—elérte; vairūpyaḥ—elváltozás; maraṇa—halál; abhimukhaḥ—megközelítve; gṛhe—otthon.
FORDÍTÁS
Az ostoba családfenntartó nem undorodik meg a családi élettől, noha azok tartják el, akikről valaha ő gondoskodott. Az öregség hatására teste eltorzul, s ő maga felkészül, hogy szembenézzen a végső halállal.
MAGYARÁZAT
A családi ragaszkodás olyan erős, hogy az ember még akkor sem tud lemondani róla, ha öregkorában hozzátartozói elhanyagolják, s úgy él otthon, mint egy kutya. A védikus életmódot követve az embernek akkor kell lemondania a családi életről, amikor még kellőképpen erős. Azt javasolják tehát, hogy mielőtt az ember túlságosan legyengülne, mielőtt kudarcot vallana anyagi tetteiben és megbetegedne, hagyjon fel a családi élettel, s hátralévő napjaiban merüljön el teljesen az Úr szolgálatában. A védikus írások ezért azt az utasítást adják, hogy amint az ember eléri az ötven éves kort, fordítson hátat a családi életnek, s éljen egyedül az erdőben. Miután teljesen felkészült, váljon belőle sannyāsī, hogy minden egyes otthonba eljuttathassa a lelki élet tudományát.