HU/SB 3.30.25
25. VERS
- ādīpanaṁ sva-gātrāṇāṁ
- veṣṭayitvolmukādibhiḥ
- ātma-māṁsādanaṁ kvāpi
- sva-kṛttaṁ parato ’pi vā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ādīpanam—tüzet gyújtani; sva-gātrāṇām—saját végtagjainak; veṣṭayitvā—körülvéve; ulmuka-ādibhiḥ—égő fadarabokkal stb.; ātma-māṁsa—saját húsának; adanam—enni; kva api—néha; sva-kṛttam—általa megtett; parataḥ—mások által; api—más; vā—vagy.
FORDÍTÁS
Égő fahasábok közé helyezik, s végtagjait meggyújtják. Néha saját húsát kell ennie, néha mások eszik azt.
MAGYARÁZAT
Ebben és a következő három versben a büntetés leírását olvashatjuk. Először arról hallunk, hogy a bűnösnek meg kell ennie saját égő húsát, vagy hagynia kell, hogy más, hozzá hasonló élőlények egyék, akik szintén oda kerültek. A legutóbbi nagy háborúban az emberek a koncentrációs táborokban néha a saját ürüléküket ették, ezért semmi megdöbbentő nincs abban, hogy a Yamasādanában, Yamarāja lakhelyén annak, aki nagy élvezettel ette mások húsát, saját húsát kell megennie.