HU/SB 3.31.11
11. VERS
- nāthamāna ṛṣir bhītaḥ
- sapta-vadhriḥ kṛtāñjaliḥ
- stuvīta taṁ viklavayā
- vācā yenodare ’rpitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāthamānaḥ—könyörög; ṛṣiḥ—az élőlény; bhītaḥ—rémülten; sapta-vadhriḥ—a hét réteg által befedve; kṛta-añjaliḥ—összetett kezekkel; stuvīta—imádkozik; tam—az Úrhoz; viklavayā—remegve; vācā—szavakkal; yena—aki által; udare—a méhbe; arpitaḥ—került.
FORDÍTÁS
Ebben a félelmetes élethelyzetben, az anyagi összetevők hét rétegével befedve az élőlény összetett kézzel imádkozik, s az Úrhoz könyörög, aki ebbe a helyzetbe juttatta őt.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, hogy amikor egy nőnek szülési fájdalmai vannak, megfogadja, hogy soha többé nem esik teherbe, hogy még egyszer e rettentő kínoktól szenvedjen. Amikor valakin egy sebészeti műtétet hajtanak végre, megfogadja, hogy soha többé nem cselekszik úgy, hogy megsérüljön és műteni kelljen, s amikor az ember veszélybe kerül, szintén fogadkozik, hogy soha többé nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát. Éppen így amikor az élőlény pokoli életkörülmények közé kerül, az Úrhoz imádkozik, s megígéri, hogy soha többé nem követ el bűnt, hogy ne kelljen az anyaméhbe kerülve az ismétlődő születéstől és haláltól szenvednie. Az anyaméhen belül pokoli helyzetében az élőlény retteg attól, hogy újra meg kell születnie, ám amikor kikerül a méhből, amikor élete és egészsége teljében éli világát, megfeledkezik mindenről, s újra meg újra elköveti ugyanazokat a bűnöket, amelyek miatt e borzalmas léthelyzetbe került.