HU/SB 3.31.10
10. VERS
- ārabhya saptamān māsāl
- labdha-bodho ’pi vepitaḥ
- naikatrāste sūti-vātair
- viṣṭhā-bhūr iva sodaraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ārabhya—kezdve; saptamāt māsāt—a hetedik hónaptól; labdha-bodhaḥ—tudatossá válik; api—bár; vepitaḥ—lökve; na—nem; ekatra—egy helyen; āste—marad; sūti-vātaiḥ—a gyermek születését segítő szelek által; viṣṭhā-bhūḥ—a féreg; iva—mint; sa-udaraḥ—ugyanabból a méhből születnek.
FORDÍTÁS
A gyermeket, akinek a fogantatásától számított hetedik hónaptól kezdve tudata is fejlődik, lefelé taszítják azok a levegők, amelyek a magzatot a szülést megelőző hetekben nyomják. Akárcsak azok a férgek, melyek ugyanabból a szennyes hasüregből születtek, a gyermek sem tud egy helyben maradni.
MAGYARÁZAT
A hetedik hónap végén a gyermeket a testi levegő elmozdítja, s nem marad tovább azon a helyen, mert a születés előtt az egész méhrendszer kitágul. A férgeket a versben sodarának nevezik. Sodara azt jelenti, hogy „ugyanattól az anyától született”. A gyermek az anya méhéből születik, s a férgek ugyanazon anya méhében jöttek a világra az ott megindult erjedéstől, így a gyermek és a férgek valójában testvérek. Valamennyien nagyon szeretnénk univerzális testvériséget létrehozni az emberi lények között, de azt is tekintetbe kell vennünk, hogy még a férgek is a testvéreink, más élőlényekről nem is szólva. Minden élőlénnyel törődnünk kell tehát.