HU/SB 3.31.13
13. VERS
- yas tv atra baddha iva karmabhir āvṛtātmā
- bhūtendriyāśayamayīm avalambya māyām
- āste viśuddham avikāram akhaṇḍa-bodham
- ātapyamāna-hṛdaye ’vasitaṁ namāmi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki; tu—szintén; atra—itt; baddhaḥ—lekötve; iva—mintha; karmabhiḥ—tettek által; āvṛta—befedett; ātmā—a tiszta lélek; bhūta—a durva elemek; indriya—az érzékek; āśaya—az elme; mayīm—abból álló; avalambya—leesve; māyām—māyāba; āste—marad; viśuddham—teljesen tiszta; avikāram—változás nélkül; akhaṇḍa-bodham—korlátlan tudással rendelkezett; ātapyamāna—bűnbánó; hṛdaye—a szívben; avasitam—lakó; namāmi—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom.
FORDÍTÁS
Én, a tiszta lélek, aki most tetteim kötelékei között jelenek meg, māyā elrendezéséből anyám méhében fekszem. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom Neki [az Úrnak], aki szintén itt van velem, de akire ez nincs hatással, s aki változatlan. Határtalan Ő, ám a bűnbánó szívben mégis látni lehet. Neki ajánlom tiszteletteljes hódolatom!
MAGYARÁZAT
Ahogyan az előző vers leírta, a jīva lélek azt mondja: „Menedéket keresek a Legfelsőbb Úrnál.” A jīva lélek tehát eredetileg a Legfelsőbb Lélek, az Istenség Személyisége alárendelt szolgája. A Legfelsőbb Lélek és a jīva lélek ugyanabban a testben lakoznak, ahogyan azt az Upaniṣadok is megerősítik. Barátokként ülnek egymás mellett, ám az egyik szenved, a másik pedig fölötte áll a szenvedésnek.
Ez a vers kijelenti: viśuddham avikāram akhaṇḍa-bodham. A Felsőlélekre sohasem hat semmilyen szennyeződés. Az élőlény szennyezett, és szenved, mert anyagi testtel rendelkezik, de az, hogy az Úr vele van, nem jelenti azt, hogy Neki is anyagi teste van. Ő avikāram, változatlan, s mindig ugyanaz a Legfelsőbb marad. Sajnálatos módon azonban a māyāvādī filozófusok tisztátlan szívüknek köszönhetően nem képesek megérteni, hogy a Legfelsőbb Lélek, a Felsőlélek nem azonos az egyéni lélekkel. Ātapyamāna-hṛdaye ’vasitam, mondja a vers: Ő jelen van minden élőlény szívében, de csak a bűnbánó lélek ismeri Őt fel. Az egyéni lélek megbánja, hogy megfeledkezett eredeti helyzetéről, hogy eggyé akart válni a Legfelsőbb Lélekkel, s hogy mindent megtett annak érdekében, hogy uralkodhasson az anyagi természeten. Kudarcot vallott e tetteiben, ezért most bánja bűneit. Ekkor felismeri a Felsőlelket, azaz a kapcsolatot az egyéni lélek és a Felsőlélek között. Ahogyan a Bhagavad-gītā megerősíti, sok-sok születés után a feltételekhez kötött lélek szert tesz a tudásra, hogy Vāsudeva hatalmas, hogy Ő a mester és Ő az Úr. Az egyéni lélek a szolga, ezért meghódol Neki. Ekkor mahātmāvá, nagy lélekké válik. Az a szerencsés élőlény tehát, aki megérti ezt, legyen akár az anyjának a méhében, biztosra veheti, hogy felszabadul.