HU/SB 3.31.14
14. VERS
- yaḥ pañca-bhūta-racite rahitaḥ śarīre
- cchanno ’yathendriya-guṇārtha-cid-ātmako ’ham
- tenāvikuṇṭha-mahimānam ṛṣim tam enaṁ
- vande paraṁ prakṛti-pūruṣayoḥ pumāṁsam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki; pañca-bhūta—öt durva elem; racite—belőle álló; rahitaḥ—elkülönült; śarīre—az anyagi testben; channaḥ—befedett; ayathā—nem megfelelően; indriya—érzékek; guṇa—tulajdonságok; artha—az érzékek tárgyai; cit—ego; ātmakaḥ—belőle álló; aham—én; tena—egy anyagi test által; avikuṇṭha-mahimānam—kinek dicsősége nem halványul; ṛṣim—mindentudó; tam—az; enam—Neki; vande—hódolatomat ajánlom; param—transzcendentális; prakṛti—az anyagi természethez; pūruṣayoḥ—az élőlényekhez; pumāṁsam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.
FORDÍTÁS
Távol kerültem a Legfelsőbb Úrtól, mert ebben az öt elemből álló anyagi testben vagyok, s így tulajdonságaimat és érzékeimet rosszul alkalmazom, noha lényegében lelki vagyok. Mivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális az anyagi természethez és az élőlényekhez képest, mivel nem rendelkezik ilyen anyagi testtel, s mivel lelki tulajdonságai örök dicsőséget hoznak Rá, hódolatomat ajánlom Neki!
MAGYARÁZAT
Az élőlény és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között az a különbség, hogy az élőlény nagyon könnyen az anyagi természet uralma alá kerül, míg a Legfelsőbb Istenség mindig transzcendentális az anyagi természethez és az élőlényekhez képest. Amikor az élőlény az anyagi természetbe kerül, érzékei és tulajdonságai beszennyeződnek, azaz megjelöltté válnak. A Legfelsőbb Úr nem ölthet fel egy anyagi tulajdonságok vagy anyagi érzékek jellemezte testet, mert fölötte áll az anyagi természet befolyásának, s nem kerülhet a tudatlanság sötétségébe, mint az élőlények. Teljes tudással rendelkezik, ezért az anyagi természet soha sincs hatással Rá. Az anyagi természet mindig az irányítása alatt áll, ezért lehetetlen, hogy az irányítsa Őt.
Az élőlény nagyon parányi, ezért könnyen az anyagi természet uralma alá kerül, amikor azonban megszabadul ettől a hamis anyagi testtől, akkor szert tesz ugyanarra a lelki természetre, mint amellyel a Legfelsőbb Úr rendelkezik. Ekkor nincs minőségi különbség közte és a Legfelsőbb Úr között, ám mivel nem rendelkezik akkora hatalommal, hogy ne kerülhetne az anyagi természet befolyása alá, mennyiség tekintetében különbözik az Úrtól.
Az odaadó szolgálat egész folyamatának az a célja, hogy az ember megtisztuljon az anyagi természet e szennyeződésétől, s a lelki síkra emelkedjen, ahol minőségileg azonos az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. A Védákban azt mondják, az élőlény mindig szabad. Asaṅgo hy ayaṁ puruṣaḥ. Az élőlény szabad. Anyagi szennyeződése ideiglenes, s valódi helyzete a felszabadult állapot. Ezt a felszabadulást a Kṛṣṇa-tudat segítségével lehet elérni, ami a meghódolással kezdődik. Ezért mondja a lélek: „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a Legfelsőbb Személynek!”