HU/SB 3.31.17
17. VERS
- dehy anya-deha-vivare jaṭharāgnināsṛg-
- viṇ-mūtra-kūpa-patito bhṛśa-tapta-dehaḥ
- icchann ito vivasituṁ gaṇayan sva-māsān
- nirvāsyate kṛpaṇa-dhīr bhagavan kadā nu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dehī—a megtestesült lélek; anya-deha—egy másik testnek; vivare—a hasban; jaṭhara—a gyomornak; agninā—tűz által; asṛk—vérből; viṭ—ürülék; mūtra—és vizelet; kūpa—egy medencébe; patitaḥ—beleesett; bhṛśa—erősen; tapta—perzseli; dehaḥ—teste; icchan—vágyva; itaḥ—arról a helyről; vivasitum—kikerülni; gaṇayan—számolva; svamāsān—hónapjait; nirvāsyate—meg fog szabadulni; kṛpaṇa-dhīḥ—csekély értelemmel rendelkező ember; bhagavan—ó, Uram; kadā—mikor; nu—csakugyan.
FORDÍTÁS
A megtestesült lélek, aki az anya méhében egy vérrel, ürülékkel és vizelettel teli tóba esett, s testét anyja emésztésének tüze perzseli, ki akar szabadulni, s hónapjait számlálva így imádkozik: „Ó, Uram! Mikor szabadulok ki, én nyomorult lélek, ebből a fogságból?”
MAGYARÁZAT
Ez a vers leírja az élőlény bizonytalan helyzetét anyjának méhében. Azt a helyet, ahol a gyermek lebeg, egyik oldalról az emésztés tüze hevíti, másik oldalról pedig vizelet, ürülék, vér és váladék veszi körül. Hét hónap után a gyermek, aki visszanyerte tudatát, érzi létének szörnyű állapotát, s imádkozni kezd az Úrhoz. Számolgatja a hónapokat a szabadulásáig, s egyre erősebben vágyik arra, hogy kiszabaduljon a fogságból. Az úgynevezett „civilizált” ember nem törődik ezzel a borzalmas élethelyzettel, és néha, az érzékkielégítése kedvéért, fogamzásgátló módszerekkel vagy abortusszal próbálja elpusztítani a gyermeket. Az ilyen emberek, akik ügyet sem vetnek a méhben uralkodó borzalmas helyzetre, folytatják materialista létüket, durván visszaélve az emberi életforma nyújtotta lehetőséggel.
Fontos ebben a versben a kṛpaṇa-dhīḥ szó. Dhī intelligenciát, kṛpaṇa pedig csekélyt jelent. A feltételekhez kötött élet azok számára van, akik csekély értelemmel rendelkeznek, vagy nem helyesen használják intelligenciájukat. Az emberi életformában fejlett intelligenciával rendelkezünk, s ezt a fejlett intelligenciát arra kell használnunk, hogy kiszabaduljunk a születés és halál körforgásából. Aki nem ezt teszi, az fösvény, ahhoz az emberhez hasonlóan, aki hatalmas vagyonnal rendelkezik, de nem hasznosítja azt, csupán tartogatja, hogy nézegethesse. Aki nem arra használja értelmét, hogy kiszabaduljon māyā karmai közül, a születés és halál körforgásából, azt fösvénynek nevezik. A fösvény pontos ellentéte az udāra, ami azt jelenti: „végtelenül nagylelkű”. A brāhmaṇát udārának nevezik, mert emberi intelligenciáját a lelki megvalósítás érdekében használja. Értelme segítségével a Kṛṣṇa-tudatot prédikálja az emberek javát szolgálva, ezért nagylelkűnek nevezik.