HU/SB 3.31.16
16. VERS
- jñānaṁ yad etad adadhāt katamaḥ sa devas
- trai-kālikaṁ sthira-careṣv anuvartitāṁśaḥ
- taṁ jīva-karma-padavīm anuvartamānās
- tāpa-trayopaśamanāya vayaṁ bhajema
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jñānam—tudás; yat—ami; etat—ez; adadhāt—adott; katamaḥ—ki más, mint; saḥ—az; devaḥ—az Istenség Személyisége; trai-kālikam—az idő három fázisának; sthira-careṣu—az élettelen és élő dolgokban; anuvartita—lakva; aṁśaḥ—részleges képviselője; tam—Neki; jīva—a jīva lelkeknek; karma-padavīm—a gyümölcsöző cselekedetek útja; anuvartamānāḥ—akik követik; tāpa-traya—a háromszoros gyötrelemtől; upaśamanāya—hogy megszabaduljanak; vayam—mi; bhajema—meg kell hódolni.
FORDÍTÁS
Nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a helyhez kötött Paramātmā, az Úr részleges képviselője irányít minden élőt és élettelent. Jelen van az idő három fázisában — a múltban, a jelenben és a jövőben. A feltételekhez kötött lélek ezért az Ő irányítása alatt végzi különféle cselekedeteit, s ahhoz, hogy megszabaduljunk a feltételekhez kötött élet háromszoros szenvedésétől, egyedül Neki kell meghódolnunk.
MAGYARÁZAT
Amikor egy feltételekhez kötött lélek komolyan vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi rabság befolyásától, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki jelen van benne Paramātmāként, tudásban részesíti: „Hódolj meg Nekem!” Ahogy az Úr a Bhagavad-gītāban mondja: „Hagyj fel minden más elfoglaltsággal! Csak hódolj meg Nekem!” El kell fogadnunk, hogy a tudás forrása a Legfelsőbb Személy. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 15.15) is megerősíti. Mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca. Az Úr azt mondja: „Rajtam keresztül tesz szert az ember a valódi tudásra és emlékezetre, s a feledékenység is Tőlem származik.” Annak, aki anyagi téren akar elégedetté válni, vagy uralkodni akar az anyagi természeten, az Úr lehetőséget ad arra, hogy megfeledkezzen a Neki végzett szolgálatról, s elmerüljön az anyagi cselekedetek állítólagos örömeiben. Éppen így, amikor az ember akadályokba ütközik, amikor uralkodni akar az anyagi természet fölött, s nagyon komolyan vágyni kezd arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, az Úr belülről megadja neki a tudást, hogy meg kell hódolnia Neki; ekkor felszabadulhat.
Ezt a tudást a Legfelsőbb Úron vagy az Ő képviselőjén kívül senki más nem adhatja át. A Caitanya-caritāmṛtában az Úr Caitanya arra tanítja Rūpa Gosvāmīt, hogy az élőlények életről életre az anyagi lét gyötrelmes körülményei között vándorolnak. Amikor azonban valaki nagyon vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, akkor a lelki tanítómester és Kṛṣṇa segítségével megvilágosodik. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa Felsőlélekként jelen van az ember szívében, s ha az élőlény szándéka komoly, az Úr úgy vezeti őt, hogy menedéket találjon az Ő képviselőjénél, egy igaz lelki tanítómesternél. Útmutatást kapva belülről, valamint kívülről a lelki tanítómester vezetése alatt, az ember eljut a Kṛṣṇa-tudat útjára, amely kivezet az anyagi kötelékek közül.
Az embernek tehát anélkül, hogy megkapta volna az Istenség Legfelsőbb Személyisége áldását, nincs lehetősége arra, hogy visszakerüljön saját helyzetébe. Ha nem tesz szert a legfelsőbb tudásra, akkor szigorú büntetéseket kell elszenvednie az anyagi természetben a létért vívott kemény küzdelem során. A lelki tanítómester ezért a Legfelsőbb Személy kegyének megnyilvánulása. A feltételekhez kötött léleknek el kell fogadnia a lelki tanítómester közvetlen utasításait, és ily módon fokozatosan megvilágosodhat a Kṛṣṇa-tudat útján. A Kṛṣṇa-tudat magja a feltételekhez kötött lélek szívében van elvetve, s amikor a feltételekhez kötött lélek meghallja lelki tanítómestere utasításait, akkor a mag gyümölcsöt hoz, s az ember életét áldás fogja kísérni.