HU/SB 3.31.20
20. VERS
- so ’haṁ vasann api vibho bahu-duḥkha-vāsaṁ
- garbhān na nirjigamiṣe bahir andha-kūpe
- yatropayātam upasarpati deva-māyā
- mithyā matir yad-anu saṁsṛti-cakram etat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ aham—én magam; vasan—élve; api—bár; vibho—ó, Uram; bahu-duḥkha—sok gyötrelemmel; vāsam—egy helyzetben; garbhāt—a méhből; na—nem; nirjigamiṣe—távozni akarok; bahiḥ—kívül; andha-kūpe—a kiszáradt kútban; yatra—ahol; upayātam—aki odamegy; upasarpati—elragadja; deva-māyā—az Úr külső energiája; mithyā—hamis; matiḥ—azonosítás; yat—az a māyā; anu—szerint; saṁsṛti—a folytonos születésnek és halálnak; cakram—körforgás; etat—ez.
FORDÍTÁS
Ezért, Uram, bár borzalmas körülmények között élek, nem akarom elhagyni anyám méhét, hogy újra az anyagi élet feneketlen kútjába essek. Deva-māyānak nevezett külső energiád nyomban rabul ejti az újszülött gyermeket, és azonnal megtörténik a hamis azonosítás, amely az ismétlődő születés és halál körforgásának kezdetét jelenti.
MAGYARÁZAT
Amíg a gyermek anyja méhében van, addig helyzete nagyon bizonytalan és szörnyű, ám annyiban hasznos, hogy felébred benne a tiszta tudat a Legfelsőbb Úrhoz fűződő tiszta kapcsolatáról, s felszabadulásáért kezd imádkozni. Māyā, az illuzórikus energia azonban olyan erős, hogy amint a gyermek elhagyja az anyaméhet, azaz megszületik, nyomban a hatalmába keríti, hogy a gyermek a testét tekintse önmagának. Māyā azt jelenti: „illúzió”, ami által egy dolgot másnak látunk, mint ami valójában. Az anyagi világban mindenki a testével azonosítja magát. A téves, egoista tudata, hogy „én ez a test vagyok”, azonnal kifejlődik amint a gyermek elhagyja a méhet. Az anya és a többi rokon várják a gyermeket, s amikor az megszületik, az anya táplálni kezdi, s mindenki gondoskodik róla. Az élőlény hamarosan megfeledkezik helyzetéről, s a testi kapcsolatok útvesztőjébe kerül. Az anyagi lét egészében véve nem más, mint elmerülni e testi életfelfogásban. Az igazi tudás azt jelenti, hogy az emberben kialakul az a tudat, hogy „én nem ez a test vagyok; szellemi lélek vagyok, a Legfelsőbb Úr örök, szerves része”. A valódi tudáshoz hozzátartozik a lemondás is, vagyis az, hogy az ember nem ezt a testet fogadja el önvalójának.
Māyā, a külső energia hatására az ember rögtön születése után mindenről megfeledkezik. Így aztán a gyermek azért imádkozik, hogy hadd maradjon inkább anyja méhében, mintsem hogy kijöjjön onnan. Azt mondják, Śukadeva Gosvāmī ugyanebből a megfontolásból tizenhat évig maradt anyjának méhében; nem akart a hamis testi azonosítás útvesztőjébe kerülni. Miután anyja méhében tanulmányozta e tudományt, tizenhat év elteltével megszületett, s azonnal elhagyta otthonát, nehogy māyā hatása rabul ejtse őt. Māyā hatásáról a Bhagavad-gītā is úgy ír, hogy az legyőzhetetlen. A legyőzhetetlen māyāt azonban le lehet győzni pusztán a Kṛṣṇa-tudat segítségével. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 7.14) is megerősíti: mām eva ye prapadyante māyām etāṁ taranti te. Aki meghódol Kṛṣṇa lótuszlábai előtt, az megszabadulhat e hamis életfelfogástól. Az ember kizárólag māyā hatására feledkezik meg Krṣṇához fűződő örök kapcsolatáról, és testével, valamint a test melléktermékeivel — a feleséggel, a gyermekekkel, a társadalommal, a barátokkal és szeretteivel — azonosítja magát. Így esik áldozatul māyā hatásának, és az ismétlődő születés és halál jellemezte materialista élete egyre meghatározóbbá válik.