HU/SB 3.31.19
19. VERS
- paśyaty ayaṁ dhiṣaṇayā nanu sapta-vadhriḥ
- śārīrake dama-śarīry aparaḥ sva-dehe
- yat-sṛṣṭayāsaṁ tam ahaṁ puruṣaṁ purāṇaṁ
- paśye bahir hṛdi ca caityam iva pratītam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
paśyati—látja; ayam—ez az élőlény; dhiṣaṇayā—intelligenciával; nanu—csak; sapta-vadhriḥ—az anyagi burkok hét rétege köti; śārīrake—a kellemes és kellemetlen érzékelése; dama-śarīrī—önuralomra képes testtel rendelkezve; aparaḥ—egy másik; sva-dehe—testében; yat—a Legfelsőbb Úr által; sṛṣṭayā—adott; āsam—volt; tam—Őt; aham—én; puruṣam—személy; purāṇam—legidősebb; paśye—látom; bahiḥ—kívül; hṛdi—a szívben; ca—és; caityam—az ego forrása; iva—valóban; pratītam—felismert.
FORDÍTÁS
Egy másfajta testben az élőlény csak az ösztönével lát; csak az adott test számára kellemes és kellemetlen érzékfelfogást ismeri. Nekem azonban olyan testem van, amelyben uralkodni tudok érzékeim fölött, s megérthetem sorsomat; ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki megáldott ezzel a testtel, s kinek kegyéből képes vagyok látni Őt belül és kívül egyaránt!
MAGYARÁZAT
A különféle testek evolúciós folyamata hasonló egy virág kifejlődéséhez. Ahogy a virág növekedése közben különféle szinteken megy keresztül — bimbózás, virágzás, majd az illat és a szépség teljesen kifejlett állapota —, úgy a fokozatos evolúció során 8 400 000 fajta test követi egymást, és szisztematikus fejlődés figyelhető meg az alacsonyabb rendű fajoktól a magasabb rendűekig. Az emberi életforma a legmagasabb rendű, mert olyan tudatot biztosít, amelynek segítségével az élőlény kiszabadulhat a születés és halál karmai közül. A szerencsés gyermek anyja méhében megérti felsőbbrendű helyzetét, és ez különbözteti őt meg más testektől. Az emberi lényeknél alacsonyabb rendű testekben élő állatok csak testi szenvedésük és boldogságuk tekintetében tudatosak; nem képesek a test életszükségleteinél — az evésnél, az alvásnál, a párzásnál és a védekezésnél — többre gondolni. Az emberi létformában azonban Isten kegyéből a tudat annyira fejlett, hogy értékelni tudjuk kivételes helyzetünket, és így felismerhetjük az önvalót és a Legfelsőbb Urat.
A dama-śarīrī szó azt jelenti, hogy olyan testtel rendelkezünk, amelyben szabályozni tudjuk az érzékeket és az elmét. A materialista élet nehézségeit a zabolátlan elme és a szabályozatlan érzékek okozzák. Az ember legyen hálás az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, hogy ilyen szép emberi testet kapott, s használja azt megfelelően. Az állat és az ember között az a különbség, hogy az állat nem tud uralkodni magán, és nem szemérmes, míg az emberi lény szemérmes, és képes uralkodni magán. Ha az emberi lényben ez az önuralomra való képesség nem nyilvánul meg, nem különb egy állatnál. Az érzékek szabályozásával, vagyis a yoga-szabályok követésével az ember megértheti saját maga, a Felsőlélek és a világ helyzetét, valamint a kapcsolatot közöttük. Az érzékek szabályozásával minden lehetségessé válik, míg másként nem vagyunk jobbak az állatoknál.
Ez a vers az érzékek fölötti uralkodással történő valódi önmegvalósítást magyarázza el. Az embernek arra kell törekednie, hogy meglássa az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és saját magát. Egynek gondolni magunkat a Legfelsőbbel az nem önmegvalósítás. Ez a vers érthetően elmagyarázza, hogy a Legfelsőbb Úr anādi vagy purāṇa, s Neki nincsen más oka. Az élőlény a Legfelsőbb Istenségtől születik, mint szerves része. A Brahma-saṁhitā megerősíti: anādir ādir govindaḥ, Govindának, a Legfelsőbb Személynek nincs oka. Ő születetlen, ám az élőlény Tőle születik. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 15.7) megerősíti, mamaivāṁśaḥ: az élőlény és a Legfelsőbb Úr egyaránt születetlenek, ám meg kell értenünk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége a szerves rész legfelsőbb oka. A Brahma-saṁhitā ezért azt mondja, hogy minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származik (sarva-kāraṇa-kāraṇam). A Vedānta-sūtra szintén megerősíti ezt. Janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1): az Abszolút Igazság mindenki születésének eredeti forrása. Kṛṣṇa azt is elmondja a Bhagavad-gītāban (BG 10.8), hogy ahaṁ sarvasya prabhavaḥ: „Én vagyok minden létező születésének forrása, Brahmāé, az Úr Śiváé és az élőlényeké egyaránt.” Ez az önmegvalósítás. Az embernek tudnia kell, hogy a Legfelsőbb Úr irányítása alatt áll, és nem szabad azt gondolnia, hogy teljesen független. Másként miért kellene a feltételekhez kötött életbe kerülnie?