HU/SB 3.31.40
40. VERS
- yopayāti śanair māyā
- yoṣid deva-vinirmitā
- tām īkṣetātmano mṛtyuṁ
- tṛṇaiḥ kūpam ivāvṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yā—ő, aki; upayāti—megközelíti; śanaiḥ—lassan; māyā—māyā képviselője; yoṣit—nő; deva—az Úr által; vinirmitā—létrehozott; tām—őt; īkṣeta—az embernek tekintetbe kell vennie; ātmanaḥ—a léleknek; mṛtyum—halál; tṛṇaiḥ—fűvel; kūpam—egy kút; iva—mint; āvṛtam—befedett.
FORDÍTÁS
A nő, akit az Úr teremtett, māyā képviselője, s aki e māyā társaságát élvezi azáltal, hogy szolgálatot fogad el tőle, annak tudnia kell, hogy ez a halálhoz vezető út, akárcsak az a kiszáradt kút, amelyet benőtt a fű.
MAGYARÁZAT
Néha előfordul, hogy egy elhagyatott kutat benő a fű, s az elővigyázatlan vándor, aki nem tud a létezéséről, beleesik és meghal. Ehhez hasonlóan, az ember kapcsolata egy nővel akkor kezdődik el, amikor elfogadja szolgálatait, mert a nőt az Úr arra teremtette, hogy szolgálja a férfit. A szolgálatot elfogadva a férfi csapdába esik. Ha nem elég okos ahhoz, hogy megértse, hogy a nő a pokoli élet kapuját nyitja meg előtte, akkor szabadon élvezheti társaságát. Ez azok számára, akik transzcendentális síkra akarnak emelkedni, tilos. A hindu társadalomban még ötven évvel ezelőtt is korlátokhoz kötötték a nőkkel való érintkezést. A feleség nappal nem láthatta a férjét. A családosoknak külön lakhelyük volt. A lakóház belső részét a nő számára tartották fenn, a külsőt pedig a férfinak. Egy nő szolgálatát elfogadni kellemesnek tűnhet, de az embernek nagyon óvatosnak kell lennie ezzel kapcsolatban, mert a vers érthetően kijelenti, hogy a nő az a kapu, amely a halálhoz vezet, vagyis, hogy az ember megfeledkezik önvalójáról. A nő akadályt jelent a lelki megvalósítás útján.