HU/SB 3.31.41
41. VERS
- yāṁ manyate patiṁ mohān
- man-māyām ṛṣabhāyatīm
- strītvaṁ strī-saṅgataḥ prāpto
- vittāpatya-gṛha-pradam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yām—ami; manyate—gondolja; patim—férje; mohāt—az illúziónak köszönhetően; mat-māyām—az Én māyām; ṛṣabha—egy férfi formájában; āyatīm—jön; strītvam—a nő helyzetében; strī-saṅgataḥ—a nőhöz való ragaszkodásból; prāptaḥ—elérte; vitta—vagyon; apatya—utód; gṛha—ház; pradam—adva.
FORDÍTÁS
Az élőlény, aki amiatt, hogy előző életében egy nőhöz ragaszkodott, most női testet kapott, ostobán úgy tekint māyāra, aki egy férfi, a férje formájában jelenik meg, mint a vagyon, az utódok, a ház és megannyi anyagi dolog adományozójára.
MAGYARÁZAT
Ebből a versből kiderül, hogy a nő szintén férfi lehetett előző életében, s mivel ragaszkodott feleségéhez, most női teste van. A Bhagavad-gītā megerősíti ezt; az ember következő életében annak megfelelően születik meg, hogy mire gondol halála pillanatában. Ha valaki túlságosan ragaszkodik a feleségéhez, akkor természetszerűleg a feleségére gondol halála pillanatában, s következő életében női testet kap. Hasonlóképpen, ha egy nő a férjére gondol a halálakor, akkor természetszerűleg férfitestet kap a következő életében. A hindu szentírások ezért különösen hangsúlyozzák, hogy a nő legyen hűséges, s legyen odaadó a férjével szemben. A nő a férfihez ragaszkodva következő életében férfitestbe kerülhet, ha azonban egy férfi ragaszkodik egy nőhöz, következő életében mélyebbre süllyed, s női testet kap. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy — amint azt a Bhagavad-gītā mondja — a durva és a finom anyagi test egyaránt ruha; az élőlény inge és kabátja. Az, hogy valaki nő vagy férfi, csupán az ember testi ruhájára vonatkozik. A lélek természete szerint valójában a Legfelsőbb Úr határenergiája. Minden élőlény energia, ezért minden élőlény eredetileg nő, vagyis az élvezet tárgya. Férfitestben nagyobb lehetőség van arra, hogy megszabaduljunk az anyagi kötelékektől; női testben erre kevesebb az esély. Ez a vers arra utal, hogy nem szabad a férfitestet helytelenül arra használnunk, hogy ragaszkodást fejlesszünk ki egy nőhöz, s így túlságosan belemerüljünk az anyagi élvezetbe, aminek eredményeképpen következő életünkben női testet kapunk. Egy nő általában szereti a jólétet, az ékszereket, a bútorokat, a ruhákat, s akkor elégedett, amikor férje kellőképpen ellátja mindezekkel. A férfi és nő közötti kapcsolat nagyon összetett, a lényeg azonban az, hogy aki a lelki megvalósítás transzcendentális szintjére akar emelkedni, annak nagyon körültekintőnek kell lennie, amikor elfogadja egy nő társaságát. A Kṛṣṇa-tudat szintjén azonban a kapcsolatra vonatkozó korlátok csökkenhetnek, mert ha a férfi és a nő nem egymáshoz ragaszkodnak, hanem Kṛṣṇához, akkor mindketten egyformán alkalmasak arra, hogy kiszabaduljanak az anyagi kötelékek közül, s eljussanak Kṛṣṇa hajlékára. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā megerősíti, bárki, aki komolyan elkezdi a Kṛṣṇa-tudat folyamatát — tartozzon akár a legalantasabb fajhoz, legyen nő, vagy származzon a kevésbé intelligens rétegek, a kereskedők vagy munkások közösségéből —, haza fog térni, vissza Istenhez, s eljut Kṛṣṇa hajlékára. A férfi ne ragaszkodjon a nőhöz, s a nő ne ragaszkodjon a férfihez. Mindkettőjüknek az Úr szolgálatához kell ragaszkodniuk, s így mindketten megkapják a lehetőséget, hogy megszabaduljanak az anyagi kötelékektől.